Ma már nem feltétlenül csak hithű vallásosságból lehet valaki keresztszülő és aki komolyan gondolja ellátni ez irányú feladatait, nem is ez a lényege.
Persze ha gyakorolja a vallását hozzá, az csak jó!
Amikor a szülők és a keresztszülők vallást tesznek a Szentháromság egy Istenbe vetett hitükről, és kijelentik, hogy akarják a gyermek megkeresztelését és hívő kereszténnyé növekedését, akkor hallatlan felelősséget vállalnak a gyermekért az Úr oltára előtt.
Ez a kötelezettség egy életen át tart.
A keresztszülők bizonyságtétele, hívő élete, türelmes szeretete és nem lankadó imádságai szíven találják a keresztgyermeket, és így indul el serdülőként vagy fiatal felnőttként a hit útján.
Az sem ritka, hogy a keresztszülő lelki támasza, illetve a szülők halála esetén nevelőszülője lesz keresztgyermekének.
Sajnos sokan nem úgy választják ki gyermeküknek a megfelelő keresztszülőt, hogy előtte meggyőződnének róla, valóban alkalmas-e erre a speciális, összetett spirituális feladatra.
A szokás, a családi elvárások és nem egyszer az anyagi szempontok vezérlik őket döntésük meghozatalakor.
Különösen vidéken a keresztszülő értékes ajándékkal kedveskedik az újszülöttnek keresztelője alkalmából. A konfirmációnál és később, a keresztgyermek esküvőjénél is jelentős összeggel járul hozzá a nagy eseményhez.
A születés- és névnapokon, illetve karácsonykor és húsvétkor a keresztszülőnek illik „kitennie magáért”. Valójában szép és helyeselhető szokás lehet ez, ha a keresztszülő szíve mélyéből indíttatva, örömmel ad, és nem kényszerű kötelességből vagy „kivagyiságból”, hogy anyagi javaival kérkedjen. A keresztszülő ajándékainak nem anyagi, hanem lelki értelemben kell értékesnek lenniük. Arról már nem is beszélve, hogy minden drága ajándéknál többet ér a szeretetben gazdag, egymásra figyelő, egymás iránt őszintén érdeklődő keresztszülő-keresztgyermek kapcsolat, amely életre szóló nyomokat hagy mindkettőjükben. Ellenben rettenetesen lehangoló, amikor valaki elvállalja a keresztszülőséget, de valójában nem is foglalkozik annak jelentőségével, s a gyermek testi-lelki növekedését nem kíséri figyelemmel.
A legtöbb szülő nagyon érzékeny és elfogult a gyermekével kapcsolatban, ezért a leendő keresztszülőnek mindig azt a kérdést kell elsősorban feltennie magának: van-e bennem önzetlen szeretet a gyermek iránt? Előre nem lehet tervezni, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. De „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt” (Róm 13,8).
Így a szeretetben kapunk erőt ahhoz, hogy egymás iránt örömmel viseljük kötelességeinket. Keresztszülőként mindent megtegyünk azért, hogy az a cseperedő emberpalánta személyünkben igazi barátra leljen, akinek van ideje arra, hogy meghallgassa őt, felszárítsa a könnyeit, és osztozzon örömeiben.
Felnőtt korban pedig vannak bizonyos tanulni valók, ami paptól függ mennyire szigorú. Alapvető dolgokkal az aktuális vallással kapcsolatban illik tájékozottnak lenni, de vizsgáztatni nem szokás.
A keresztszülőknek is megkereszteltnek kell lennie, illetve megbérmáltnak. Fontos, hogy vallását gyakorló ember legyen, hiszen így van értelme annak, hogy ő keresztszülő. Neki ugyanis az a feladata, hogy segítse keresztgyermekét a hitbeli fejlődés útján. Emellett pedig támogassa a a szülőket a megkeresztelt gyermek testi-lelki nevelésében.Persze ezt ma már sokan nem tudják, és az anyagi dolgokra fektetik a hangsúlyt.Fontos, hogy a keresztszülő szentségekhez járuljon, pl. gyónjon, szentáldozáshoz járuljon. Még egy gyakori példát leírok: ha egyházi házasságkötés után valaki elvált, és azt egyházilag nem érvénytelenítették, nem járulhat szentségekhez, tehát nem lehet keresztszülő.
Lehet csak egy keresztszülő is, nincs előírva, hogy kettő legyen, csak szokás.
A keresztelésről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése