Így őrizd meg melleid szépségét szoptatás után!
Nekem tetszik a cikk (-:
Azt gondolom, hogy ez is egy fontos téma, nem elsőrangú, de azért még fontos.
Nekem a fejés az első fél évben nem tett túl jót (akkor még nem ismertem a Ligát és hogy mit hogy csináljak) de az anyaság teljesen átformálja az ember lányát, az értékrendjét.
Nekem a mell eddig sem volt központi kérdés, a férfiakat sok mással is érdeklődővé lehet tenni.
Persze van egy esztétikai határ, de ez is minden nőnél és férfinál más.
Szerintem zsák a foltját...(-:
Nagy hibája a modern társadalomnak, hogy ekkora feneket kerít ennek, mert az ősi népeknél melltartó sem volt, lógott a mellük, el sem takarták.
Természetesnek vették, ami természetes.
Csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szopás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szopás. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 8., kedd
2010. december 19., vasárnap
Szoptató dajka...
Kedves Jancsim!
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
2010. december 16., csütörtök
Még mindíg szopizunk!
Nekem most 8 hónapos a fiam és oltáson, védőnőnél, stb már most úgy kezelnek, mint aki vagy
tápszerezik vagy már csak szilárd ételeket ad a picinek, sőt, pár hete már az ismerőseimnél is volt 1-2 furi szitu ebből...aztán mikor csendesen említem, hogy köszönöm, nem kérek részletes felvilágosítást, vagy etetőszéket, stb, mert még szopizunk, úgy néznek, mintha udmurtiaul szólnék...sőt, pár napja fejtem is, annyi tejcsi maradt.
Ezt már alig merem említeni...(-:
Bár kezdek jókat nevetni és fütyülni rájuk, kész komédia, nem?
tápszerezik vagy már csak szilárd ételeket ad a picinek, sőt, pár hete már az ismerőseimnél is volt 1-2 furi szitu ebből...aztán mikor csendesen említem, hogy köszönöm, nem kérek részletes felvilágosítást, vagy etetőszéket, stb, mert még szopizunk, úgy néznek, mintha udmurtiaul szólnék...sőt, pár napja fejtem is, annyi tejcsi maradt.
Ezt már alig merem említeni...(-:
Bár kezdek jókat nevetni és fütyülni rájuk, kész komédia, nem?
2010. december 15., szerda
A gyerekek jogairól...
Azt tudom, hogy jól csináljuk és hogy Mi csináljuk jól.
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Szoptatás vagy tápszerezés?
Napok óta fogalmazódik bennem egy (újabb) kérdés.Ha arról fogok
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
2010. december 11., szombat
Hozzátáplálás
Egy sztori jutott eszembe: telefonon
leimádkozott minket a védőnőnk, hogy meg szeretné mérni Árpit (súly,
hossz).
Kérdezte közben, mivel etetjük...már odaúton vívódtam, hogy hazudjak-e
a békénkért valami jó kis főzelék evésről vagy álljak ki bátran...(-:
Kiálltam!
Na meg is lett az eredménye: templomi litániát kaptam a "helyes"
hozzátáplálásról, már rég húst, főzelékeket kellene adnom (most 7
hónapos) neki a falatkák helyett, mert a tej már rég nem ad mindenből
eleget.
Ebben csak az a gyönyörű, hogy 3 hét alatt 3 cm-t nőtt és 1 kg-t
hízott és a védőnő is odavolt tőle örömében pár percre, mielőtt az
agyában elindult a begyakorolt litánia...ugye nem baj, ha kikacagtam?
leimádkozott minket a védőnőnk, hogy meg szeretné mérni Árpit (súly,
hossz).
Kérdezte közben, mivel etetjük...már odaúton vívódtam, hogy hazudjak-e
a békénkért valami jó kis főzelék evésről vagy álljak ki bátran...(-:
Kiálltam!
Na meg is lett az eredménye: templomi litániát kaptam a "helyes"
hozzátáplálásról, már rég húst, főzelékeket kellene adnom (most 7
hónapos) neki a falatkák helyett, mert a tej már rég nem ad mindenből
eleget.
Ebben csak az a gyönyörű, hogy 3 hét alatt 3 cm-t nőtt és 1 kg-t
hízott és a védőnő is odavolt tőle örömében pár percre, mielőtt az
agyában elindult a begyakorolt litánia...ugye nem baj, ha kikacagtam?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)