8 hónap után végre eljutottam oda, hogy elégedettséget és büszkeséget érzek, ha a kisfiamra nézek.
Persze ezeket eddig is éreztem, csak nem abban az értelemben, mint most, hogy megnyugodva látom rajta: jól csinálom.
Most, ahogy kezd kialakulni Ő, amint megteszi első kis önálló lépéseit testileg-lelkileg-szellemileg az önállósága felé, most kezd látszatja lenni annak a rengeteg energiámnak, melyet neki szenteltem eddig éjjel-nappal fáradhatatlanul és kifogások nélkül.
Eddig annyi látszott, hogy szépen fejlődik, eszik, alszik.
Na de most már az eszessége, a gyorsan tanulása, figyelme, kifinomultsága, életvidámsága, vitalitása, a testi ügyessége, gyorsasága, ereje, kedvessége....mind-mind szépen kibomlik, mint egy nyíló kis virág szirmai.
Csodálatos és leírhatatlan látvány, tapasztalás és érzés mindez!
Sosem hittem volna, hogy szülőnek lenni ennyi gyönyörűséggel jár együtt...és amint feltétel nélkül szeret bennünket, s megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodik hozzánk!
Minden pillanatban, amikor ránk néz, van egy édes-huncut mosolya felénk, melyből folyamatosan sugárzik a végtelen szeretet, a boldogság, az elégedettség, a bölcsesség és a magabiztos nyugalom.
Kevesen említik gyermekükkel kapcsolatban, de rengeteget tanulunk is tőle és ha más szülő is kellőképpen odafigyel gyermekére, biztos vagyok abban, hogy ugyanezt tapasztalja.
A gyermekek végtelenül bölcsek, csak meg kell tanulnunk az ő nyelvükön.
Bennük még megvan az ősi bölcsesség előítéletek, frusztrációk, félelmek és görcsösségek nélkül tisztán, úgy, ahogy a megvilágosodottaknak.
Segítsük őket szeretetünkkel, türelmünkkel, tiszteletünkkel, hogy ez a tudásuk megmaradhasson minél tovább.
Kezdő szülőként nem is tudom, miket éreztem eleinte...eufórikus boldogságot a tudattól, hogy mi is történt, meg pánikot a felelősségtől, de leginkább csak tompa fáradt foszlányokat, mert annyira koncentráltam, hogy jól el tudjam őt látni.
Aztán szépen belerázódtam az anyukaság misztériumába, ebbe az életre szóló beavatásba(-:
A rémálmaim, melyekben féltem kisfiamat és férjemet, szülés óta vannak és nem csitulnak, de már kezdek hozzászokni, hogy 2 naponta lekaszabolják őket vagy elrabolják valamelyiküket...ezzel jár az a nagyfokú érzékenység, mely lehetővé teszi, hogy ilyen magas fokon ráhangolódhassak picinyem igényeire.
Nem bánom, kicsit sem.
Teljesen átértékelődött az értékrendem is, már csak az igazán fontos dolgok érdekelnek, időm sem lenne tingli-tanglizni.
A türelmem, a toleranciám, a kevés alvással élni tudásom, az idővarázslásom, a belső erőm hasznosítása a kimerültség küszöbén, a főzőtudományom, az életvidámságom és még sorolhatnám...mindegyik sokat fejlődött, mióta megfogant a kisbabám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése