Sohasem gondoltam volna, hogy kisfiam ilyen "kreatívan" fog használni engem, mint Anyukáját.
Hát kérem szépen, először is imádott Cicikéit nem csak evésre-alvásra lehet igényelni anyától, hanem lehet fejelgetni játszásiból, le lehet bukizni, mert tök jó, ahogy folyik rajta és azt szét lehet kenni, aztán bele lehet kapaszkodni és így gyorsan talpacskára szökkenni...
Anya kezén a jeggyűrűt megpiszkálgatni, büngyörkézni, mert az forog és csillog is.
Anyu haja igaziból csilingelő csengettyű, mert ha meghúzom, rögtön felébred és sokszor hangot is ad hozzá(-:
Ha ráncigálom, akkor nem is alszik vissza...
Ha meg aranyos vagyok és engedem picikét szundikálni, akkor csak a hajgumit piszkálgatom ki belőle, amit aztán jó-jó-jó messzire eldobok, igen.
A telefonja a legérdekesebb, de azt sose adja oda, pedig az után rettentő gyorsan szoktam ám kotorni.
Húúú és azok a mozgó bigyók a zoknijában, csúszkálnak, ugrálnak és kettő is van...csak csikis neki és mindíg nevet ilyenkor.
Ha megnyomom a szemét, mindíg becsukja gyorsan előtte, de nem baj, mert így is puha, rugalmas, de ezt anya nem szereti...
Amivel viszont anyaannnya olyan sokat beszél, na abba sokszor belekapaszkodok és húzom, húzom...de ez is fáj neki.
Majd még kitalálok sok sok jót és leíratom vele, jó? (-:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése