Nem tudom, másnak ez az érzés mit jelent
Nekem boldogságom e kis fény által ölelt....
Rengeteget gondolkozom mostanában azon, hogy hol a határ a gyermekre szánt idő és a minden másra szánt idő között.
Az is nagy dilemmát okoz, hogy mennyire jó az anyaságba fejest ugrani...
Ugyanis megtörténhet, hogy ha ezt valóban jól akarom csinálni, elveszítek valami-valaki mást, aki szintén nagyon fontos része az életemnek.
Megtörténhet, hogy alig marad másra energiám és fel kell adnom szinte minden egyéb dolgot-átmenetileg.
...és sajnos vannak dolgok, amik-akik ezt az átmenetet nem vészelik át, mert valami miatt nem tudják megtenni.
Hiszem, hogy a gyereknevelés a világon a legnehezebb, legösszetettebb életfeladat mind közül és egyben a legcsodálatosabb dolog is, ami emberrel történhet.
Mégsem könnyű néha dönteni, illetve kitartani a helyes döntés mellett.
S az eredmény, hogy megérte-e így csinálni, majd kb 20 év múlva derül ki...
Persze lehet egy könnyebb utat is választani a sok közül, de nekem a legnehezebb bizonyult a legjobbnak.
Kicsit keserű méz, amikor ezekkel a nézeteiddel egyes egyedül maradsz...
Szóval erre a kérdésre visszatérünk 20 év múlva, hogy megérte-e?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családbarát. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: családbarát. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 31., hétfő
Anyu
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
- Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni,
hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Az Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és
vigyáz majd rád.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok semmi
mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog
lehessek.
Az Isten így szólt:
- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az
angyalod szeretetét, és boldog leszel.
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a nyelvüket?
- Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az
angyalod türelemmel , gondossággal meg fog tanítani beszélni is.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
- És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélgetni?
Isten rámosolygott a gyermekre és azt mondta:
- Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
- A gyermek azt mondta:
- Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta:
- Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett és így szólt:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!
Isten megölelte a gyermeket.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni,
hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi
hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
- Isten így válaszolt:
Az angyalod neve nem fontos...Egyszerűen csak így fogod hívni:
A N Y U !!!
2010. december 11., szombat
Együtt alvás
Mi van a nappali alvással? Nálunk ez változó.
Annyi már kialakult, hogy napközben 3x alszik általában, így ez ad
egy kis időgazdálkodásos segítséget nekem (amúgy kínomban már
könyveket is olvastam arról, hogyan osszam be még hatékonyabban az
időt és sokat segítettek, tárgyilagosabban átlátom a mindennapjaimat
és hogy hol folyik ki az idő még mindíg egy kicsit a kezeimből
észrevétlenül).
Azt is megtanultam, hogy vannak fontos és vannak sürgős dolgok, ez is
sokat segített, hogy csak azt csináljam, amit muszály, ami tényleg fontos.
Például teljesen leszoktam a vasalásról, pedig ez az egyetlen házimunka, amit szeretek is.
Mégsem gyűröttek a ruhák (-:
Ha éjjel viszonylag kialszom magam, akkor nappal (míg a pici alszik)
amit csak tudok, előre dolgozok a házimunkában, hogy a kialvatlanabb
esték után ehelyett alhassak.
Ha éjjel keveset vagy (szinte) semmit nem alszom (akár a pici miatt,
akár mert hajnalig dolgozom a gépen), akkor napközben 1x vagy 2x
miután elaludt, én is mellette maradok és alszom, amíg ő is alszik
(fél órától 2 óra hosszáig) .Tovább nem lehet, mert 2-en vagyunk kora
estig.
Olyan is van, (főleg mert a bioritmusom eredetileg olyan, hogy
délután, este vagyok a legaktívabb) hogy minden házimunka délutánra,
estére marad és mint a forgószél, 1-2 óra alatt el is végzem
energikusan, mert Árpika 18 órai pancsija után még vagy prímán
eljátszik vagy el is alszik.
Nappal sűrűbben hív, így olyankor sokszor meg kell szakítanom a
teendőimet, ami engem speciel kiborít, így inkább hagyom is...
Ami még van:nappal 1-3 órát sétálunk a friss levegőn, amit egybekötünk
a bevásárlással, a postával, stb...
Illetve mivel nálunk nincs teljes komfort, amit nem is bánok, de
emiatt ha Manó ébren van, csak olyasmiket csinálhatok, amik közben
látom őt és amik félbe hagyhatóak.
Az összes többi estére marad vagy amikor alszik.
...hát nálunk kb. ez a felállás(-:
Tehát nem mindíg alszunk összebújva, csak amolyan arany középutasok
módjára(-:
Bár tenném jóval sűrűbben is szívesen...(-:
S hogy hol alszik?
A földön jó nagy rész van elkerítve, így ott, azon belül ahol neki
tetszik.
Annyi már kialakult, hogy napközben 3x alszik általában, így ez ad
egy kis időgazdálkodásos segítséget nekem (amúgy kínomban már
könyveket is olvastam arról, hogyan osszam be még hatékonyabban az
időt és sokat segítettek, tárgyilagosabban átlátom a mindennapjaimat
és hogy hol folyik ki az idő még mindíg egy kicsit a kezeimből
észrevétlenül).
Azt is megtanultam, hogy vannak fontos és vannak sürgős dolgok, ez is
sokat segített, hogy csak azt csináljam, amit muszály, ami tényleg fontos.
Például teljesen leszoktam a vasalásról, pedig ez az egyetlen házimunka, amit szeretek is.
Mégsem gyűröttek a ruhák (-:
Ha éjjel viszonylag kialszom magam, akkor nappal (míg a pici alszik)
amit csak tudok, előre dolgozok a házimunkában, hogy a kialvatlanabb
esték után ehelyett alhassak.
Ha éjjel keveset vagy (szinte) semmit nem alszom (akár a pici miatt,
akár mert hajnalig dolgozom a gépen), akkor napközben 1x vagy 2x
miután elaludt, én is mellette maradok és alszom, amíg ő is alszik
(fél órától 2 óra hosszáig) .Tovább nem lehet, mert 2-en vagyunk kora
estig.
Olyan is van, (főleg mert a bioritmusom eredetileg olyan, hogy
délután, este vagyok a legaktívabb) hogy minden házimunka délutánra,
estére marad és mint a forgószél, 1-2 óra alatt el is végzem
energikusan, mert Árpika 18 órai pancsija után még vagy prímán
eljátszik vagy el is alszik.
Nappal sűrűbben hív, így olyankor sokszor meg kell szakítanom a
teendőimet, ami engem speciel kiborít, így inkább hagyom is...
Ami még van:nappal 1-3 órát sétálunk a friss levegőn, amit egybekötünk
a bevásárlással, a postával, stb...
Illetve mivel nálunk nincs teljes komfort, amit nem is bánok, de
emiatt ha Manó ébren van, csak olyasmiket csinálhatok, amik közben
látom őt és amik félbe hagyhatóak.
Az összes többi estére marad vagy amikor alszik.
...hát nálunk kb. ez a felállás(-:
Tehát nem mindíg alszunk összebújva, csak amolyan arany középutasok
módjára(-:
Bár tenném jóval sűrűbben is szívesen...(-:
S hogy hol alszik?
A földön jó nagy rész van elkerítve, így ott, azon belül ahol neki
tetszik.
Anya lelkivilága
Te is túlgörcsölöd ezt az egészet?
Mint én még 2 héttel ezelőttig...(-:
Minek, ha egészséges és jól érzi magát a kisbabád.
Az enyém meg túl gyorsan nől, én meg amiatt aggódtam, hogy hogy fogja
ezt bírni a gerince, a lábboltozata, az izületei...meg az én nem
tökéletes derekam...lesz-e e lég tejem?
Nagy levegő!
Lazíts!
Tudod, mit csináltam?
Semmit, helyette bepánikoltam és pörgettem az agyamban a sok
hülyeséget, amiket mások belém pumpáltak!
Ehelyett a fiam oldotta meg a dolgokat: kinőtte a kiságyát,
stb és a férjemmel gyorsan és kreatívan meg kellett oldanunk a
helyzetet.
Nem agyaltunk, nem kombináltunk, hanem megnéztük, melyikünknek mik a
szempontjai (mind3unknak), hogy jól érezzük magunkat és kerestünk egy
mindenkinek jó megoldást.
Döntöttük a szabályokat:a földön alszunk mind3an és míg a kicsi
alszik, mi szeretjük egymást.
Ennyire egyszerű.
Feküdjetek le ti is megfelelő padlószigetelés után és bújjatok össze 3-
an vagy ahányan vagytok és legyetek együtt, lélegezzetek együtt,
hiszen család vagytok, EGGYEK vagytok.
A külön szobák hatalmas tátongó szakadékok számomra jéghideg falakkal,
bár van akinek ez jó.
Ugrasz a kicsihez rögtön:én is.
Nem egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha ott van melletted?
Egy karnyújtásnyira?Csak rákukkantasz és szundizol tovább.
Leesni sem tud, hisz a földön van.
Hátha a testközelséged hiányzik neki, mármint az éjszakai, az másabb,
intimebb, bensőségesebb...
Vagy keressétek meg a saját megoldásotokat.
Ha meg ennyit eszik és teljesen jól van, bízz meg benne.
Ki tudott fejlődni.
Meg tudott születni.
Él, vidám, egészséges.
Mi kell még?
Mint én még 2 héttel ezelőttig...(-:
Minek, ha egészséges és jól érzi magát a kisbabád.
Az enyém meg túl gyorsan nől, én meg amiatt aggódtam, hogy hogy fogja
ezt bírni a gerince, a lábboltozata, az izületei...meg az én nem
tökéletes derekam...lesz-e e lég tejem?
Nagy levegő!
Lazíts!
Tudod, mit csináltam?
Semmit, helyette bepánikoltam és pörgettem az agyamban a sok
hülyeséget, amiket mások belém pumpáltak!
Ehelyett a fiam oldotta meg a dolgokat: kinőtte a kiságyát,
stb és a férjemmel gyorsan és kreatívan meg kellett oldanunk a
helyzetet.
Nem agyaltunk, nem kombináltunk, hanem megnéztük, melyikünknek mik a
szempontjai (mind3unknak), hogy jól érezzük magunkat és kerestünk egy
mindenkinek jó megoldást.
Döntöttük a szabályokat:a földön alszunk mind3an és míg a kicsi
alszik, mi szeretjük egymást.
Ennyire egyszerű.
Feküdjetek le ti is megfelelő padlószigetelés után és bújjatok össze 3-
an vagy ahányan vagytok és legyetek együtt, lélegezzetek együtt,
hiszen család vagytok, EGGYEK vagytok.
A külön szobák hatalmas tátongó szakadékok számomra jéghideg falakkal,
bár van akinek ez jó.
Ugrasz a kicsihez rögtön:én is.
Nem egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha ott van melletted?
Egy karnyújtásnyira?Csak rákukkantasz és szundizol tovább.
Leesni sem tud, hisz a földön van.
Hátha a testközelséged hiányzik neki, mármint az éjszakai, az másabb,
intimebb, bensőségesebb...
Vagy keressétek meg a saját megoldásotokat.
Ha meg ennyit eszik és teljesen jól van, bízz meg benne.
Ki tudott fejlődni.
Meg tudott születni.
Él, vidám, egészséges.
Mi kell még?
2010. december 10., péntek
Házasélet - amiről keveset szólunk
Lehet, hogy megköveztek, önzőnek neveztek, fekete bárány leszek, DE
nekem bár a házasélet a második helyen áll és a gyerek az elsőn, azért
majdhogynem mindkettő első.A saját igényem valahol jóval hátrébb vannak
(-:
Ugyanis ha a párkapcsolatom nincs rendben, a tejem is csökkenni
kezd...
Képtelen lennék köztük választani vagy egyiket a másikuk rovására
hanyagolni, viszont aludnom is kell, ahogy neked is.
Tehát mi a következő praktikákat találtuk ki:
-mivel a gyerek kinőtte a kiságyát és a járókáját is, mind3-an a
földön alszunk, olyan hungaroceleken (lepedőkkel, plédekkel lefedve),
amikkel a házak külső szigetelését készítik, én középen, a párom az
egyik, a fiam a másik oldalamon, az ágyon meg a vasalnivalókat tárolom-
egyenlőre
-nappal a gyereknek hatalmas, szigetelt mozgástere van ezáltal
-este elaltatom, utána átgurulok a páromhoz, aki ettől nyugodt,
toleráns férjjé változik és mélyebben tud aludni, mégha a pici fel is
ébred, így másnap tud dolgozni is...(-: Aztán éjjel, ha a pici
nyűgös, én is valahogy odakeveredek a fiamhoz és vele alszom.Mondjuk
én nem tudok elaludni szoptatás közben, de gyönyörködöm mind2ejükben,
meg gondolkozom, amikre nappal nincs idő
-nekem meg kellett tanulnom akkor aludni, amikor a pici és annyit,
amennyit a pici, hisz ha ébren van, csak én tudok vigyázni rá, így
amikor nappal alszik, én is sokszor mellévackolódom aludni és
rengeteget jelentenek ezek a szunyókák
-ha meg tudtam aludni este valamennyit, akkor nappal míg a Manó
alszik, házimunkát csinálok
-1 gyerekkel eddig ennyire jutottunk...
-mi is akkor szopizunk, ha a pici kéri, bár mostanában előfordul, hogy
nem a cicit kéri, hanem az ölelésem, a lélegzésem, a szívverésem,a
hangom, az illatom és ha érzi, vissza is alszik, így én is többet
alhatok
-fogzás:nekünk ez az egy a gyengénk, könyvet tudnék írni róla, mit
kínlódunk a fogacskái kinövésével, aki kitalálta, hogy nőljön foguk a
gyerekeknek, azt ........
-szerintem nem kell ágyon aludni, ott nem fér el a család és nekem is
jól esik a férjemhez bújni, ha arra vágyom és a fiam épp jóízűen
alszik vagy fordítva-ennyi örömöm hadd legyen nekem is, hogy
válogathassak, amikor alszanak(-:
nekem bár a házasélet a második helyen áll és a gyerek az elsőn, azért
majdhogynem mindkettő első.A saját igényem valahol jóval hátrébb vannak
(-:
Ugyanis ha a párkapcsolatom nincs rendben, a tejem is csökkenni
kezd...
Képtelen lennék köztük választani vagy egyiket a másikuk rovására
hanyagolni, viszont aludnom is kell, ahogy neked is.
Tehát mi a következő praktikákat találtuk ki:
-mivel a gyerek kinőtte a kiságyát és a járókáját is, mind3-an a
földön alszunk, olyan hungaroceleken (lepedőkkel, plédekkel lefedve),
amikkel a házak külső szigetelését készítik, én középen, a párom az
egyik, a fiam a másik oldalamon, az ágyon meg a vasalnivalókat tárolom-
egyenlőre
-nappal a gyereknek hatalmas, szigetelt mozgástere van ezáltal
-este elaltatom, utána átgurulok a páromhoz, aki ettől nyugodt,
toleráns férjjé változik és mélyebben tud aludni, mégha a pici fel is
ébred, így másnap tud dolgozni is...(-: Aztán éjjel, ha a pici
nyűgös, én is valahogy odakeveredek a fiamhoz és vele alszom.Mondjuk
én nem tudok elaludni szoptatás közben, de gyönyörködöm mind2ejükben,
meg gondolkozom, amikre nappal nincs idő
-nekem meg kellett tanulnom akkor aludni, amikor a pici és annyit,
amennyit a pici, hisz ha ébren van, csak én tudok vigyázni rá, így
amikor nappal alszik, én is sokszor mellévackolódom aludni és
rengeteget jelentenek ezek a szunyókák
-ha meg tudtam aludni este valamennyit, akkor nappal míg a Manó
alszik, házimunkát csinálok
-1 gyerekkel eddig ennyire jutottunk...
-mi is akkor szopizunk, ha a pici kéri, bár mostanában előfordul, hogy
nem a cicit kéri, hanem az ölelésem, a lélegzésem, a szívverésem,a
hangom, az illatom és ha érzi, vissza is alszik, így én is többet
alhatok
-fogzás:nekünk ez az egy a gyengénk, könyvet tudnék írni róla, mit
kínlódunk a fogacskái kinövésével, aki kitalálta, hogy nőljön foguk a
gyerekeknek, azt ........
-szerintem nem kell ágyon aludni, ott nem fér el a család és nekem is
jól esik a férjemhez bújni, ha arra vágyom és a fiam épp jóízűen
alszik vagy fordítva-ennyi örömöm hadd legyen nekem is, hogy
válogathassak, amikor alszanak(-:
Néhány szó a kezdésről és a miértekről
A kisfiunk igazi Szerelemgyerek, a mai napig nem tudjuk, hogyan fogant, hisz
vigyáztunk...majd ha megtanul beszélni, biztosan elmeséli (-:
Ebből adódóan picit sem voltunk berendezkedve sem körülményekben, sem
gondolkodásban egy kisbaba érkezésére, mégis, amikor megtudtuk, vettünk egy
nagy levegőt:rendben, ha jönni akarsz, gyere, várunk szeretettel!
Megtiszteltetés, hogy épp minket választottál!
Terhességem versenyfutás volt az idővel és önmagam átalakulásával.
Azt hiszem, a férjemnél hasonlóan történt.
Én végig szenvedtem, ő végig türelmesen segített és szeretett.
Azt hittem, no majd ha megszületik a pici, vége az itt fáj, ott rúg,
alacsony vérnyomás, kialvatlanság, hányinger, szagérzékenység,
stb...végeláthatatlan kellemetlenségeknek.
Felkelek, mosolyogva megetetem, tisztába teszem a kisbabámat, olvasgatok,
tornázgatok...valahogy így képzeltem (-:
Olyanok, mint kimondhatatlan kimerültség, a házimunka behozhatatlannak tűnő
lemaradása, magamra szinte nulla idő, jóakarók segítő ártásai...ezekre
egyáltalán nem voltam felkészülve és arra sem, hogy az orvosok, nővérek
hülyének fognak nézni gyermeknevelési nézeteim miatt.
Rengeteget sírtam ezek miatt, hisz így is épp eléggé bizonytalan voltam, de
belül éreztem mindíg, mit kell tennem és tettem is, csak fájt, hogy nem
látok magam körül hasonlókat, hogy erőt meríthetnék.
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető
legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és
legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta
sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és
több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy
csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek (
gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...) és keveseknek van
olyan válasza, ami a gyermek érdekeit helyezi első helyre, a természet
tiszteletét pedig a másodikra, a szülő kényelme a 3.helyen áll (általában ezt teszik 1. helyre).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba
neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni,
döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen
lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos,
védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a
nyakamba szakadt rögtön a szülés után a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi
pihenés kihagyásával.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon
csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és
akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a
legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ekkor kezdtem el kutakodni, megkeresni saját magam a válaszaimat és láss
csodát, szép sorban és pont mindíg idejében meg is találom őket:egyik legjobb felfedezésem a La Leche Liga volt!
Máig hálás vagyok érte!!!
A tejem 3x kis híján elapadt, Édesanyám segített tanácsaival, s mára annyi
tejem van, hogy Csibészke alig győzi , itthonról 2 felé dolgozom, a
kisbabámra is jut elég időm, a férjemre is már néha, a házimunkát is
nagyjából győzöm.
Átböngésztem a Liga honlapját és teljesen egyezik a nézeteimmel.
E bloggal szeretnék segíteni annak, akinek
szüksége van rá, s ahogy én is kaptam-kapom és ellesni a gyakorlottabbaktól,
hogyan is lehet szemmel tartani egy örökmozgó kis sajtkukac
energiabombácskát(-:
Zárszónak pedig álljon itt néhány Gyöngyszeme az irodalomnak:
"Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé."William Blake
"Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk."Johann Wolfgang von Goethe
*"Gyereket akarni igen nagy elhatározás: úgy dönt az ember, hogy élete
végéig a testén kívül dobogjon a szíve."(ezt nem tudom, ki írta, de ez a
kedvencem)
Üdvözlettel:Ági
vigyáztunk...majd ha megtanul beszélni, biztosan elmeséli (-:
Ebből adódóan picit sem voltunk berendezkedve sem körülményekben, sem
gondolkodásban egy kisbaba érkezésére, mégis, amikor megtudtuk, vettünk egy
nagy levegőt:rendben, ha jönni akarsz, gyere, várunk szeretettel!
Megtiszteltetés, hogy épp minket választottál!
Terhességem versenyfutás volt az idővel és önmagam átalakulásával.
Azt hiszem, a férjemnél hasonlóan történt.
Én végig szenvedtem, ő végig türelmesen segített és szeretett.
Azt hittem, no majd ha megszületik a pici, vége az itt fáj, ott rúg,
alacsony vérnyomás, kialvatlanság, hányinger, szagérzékenység,
stb...végeláthatatlan kellemetlenségeknek.
Felkelek, mosolyogva megetetem, tisztába teszem a kisbabámat, olvasgatok,
tornázgatok...valahogy így képzeltem (-:
Olyanok, mint kimondhatatlan kimerültség, a házimunka behozhatatlannak tűnő
lemaradása, magamra szinte nulla idő, jóakarók segítő ártásai...ezekre
egyáltalán nem voltam felkészülve és arra sem, hogy az orvosok, nővérek
hülyének fognak nézni gyermeknevelési nézeteim miatt.
Rengeteget sírtam ezek miatt, hisz így is épp eléggé bizonytalan voltam, de
belül éreztem mindíg, mit kell tennem és tettem is, csak fájt, hogy nem
látok magam körül hasonlókat, hogy erőt meríthetnék.
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető
legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és
legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta
sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és
több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy
csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek (
gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...) és keveseknek van
olyan válasza, ami a gyermek érdekeit helyezi első helyre, a természet
tiszteletét pedig a másodikra, a szülő kényelme a 3.helyen áll (általában ezt teszik 1. helyre).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba
neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni,
döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen
lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos,
védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a
nyakamba szakadt rögtön a szülés után a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi
pihenés kihagyásával.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon
csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és
akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a
legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ekkor kezdtem el kutakodni, megkeresni saját magam a válaszaimat és láss
csodát, szép sorban és pont mindíg idejében meg is találom őket:egyik legjobb felfedezésem a La Leche Liga volt!
Máig hálás vagyok érte!!!
A tejem 3x kis híján elapadt, Édesanyám segített tanácsaival, s mára annyi
tejem van, hogy Csibészke alig győzi , itthonról 2 felé dolgozom, a
kisbabámra is jut elég időm, a férjemre is már néha, a házimunkát is
nagyjából győzöm.
Átböngésztem a Liga honlapját és teljesen egyezik a nézeteimmel.
E bloggal szeretnék segíteni annak, akinek
szüksége van rá, s ahogy én is kaptam-kapom és ellesni a gyakorlottabbaktól,
hogyan is lehet szemmel tartani egy örökmozgó kis sajtkukac
energiabombácskát(-:
Zárszónak pedig álljon itt néhány Gyöngyszeme az irodalomnak:
"Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé."William Blake
"Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk."Johann Wolfgang von Goethe
*"Gyereket akarni igen nagy elhatározás: úgy dönt az ember, hogy élete
végéig a testén kívül dobogjon a szíve."(ezt nem tudom, ki írta, de ez a
kedvencem)
Üdvözlettel:Ági
2010. december 6., hétfő
2010. november 30., kedd
Anyatej vásárlás a neten!
Egy csodálatos kezdeményezés, egy igazi gyöngyszem akadt utamba ma.
Annyira jó ilyesmiről is hallani, olvasni, erőt ad, méghozzá RENGETEG erőt a hétköznapi "széllel szembeni pisiléshez".
Tudniillik, ha valaki szoptatásra, s azon belül is az igény szerinti szoptatásra adja a fejét, netán annyira "elvetemült", hogy még kötődően, válasz készen neveli csemetéjét...nos az kemény fába vágja a fejszéjét.
Hisz hétfőtől-vasárnapig 0-24-ig "szolgálatban" lenni, alig aludni, ugrásra készen lenni, szünnapok nélkül évekig...ez nem kevés.
S ha a szem alatti karikák nem lennének elegek szegény anyukának, hát jönnek sőt özönlenek az "okos, tapasztalt" ismerősök, rokonok "jótanácsai".
Rengeteg támadásra számíthat és nem csak az elején, később még inkább.
Gondolom, ez is egy nyomós ok, amiért oly kevesen választják ezt az utat.
Hatalmas a nyomás sok irányból.
S azt máig nem értem, miért választják az anyukák az esetek 85-90 %-ában a tápszert az anyatej helyett (ha nem a sajátját, hát ott a másé)?
A cikk itt olvasható:
Egy programozóverseny résztvevői kismamákat segítő online szolgáltatást terveztek, mellyel az anyatejet kínáló és kereső anyukák könnyen egymásra találhatnak. A terveket természetesen tettek is követik majd, így hamarosan a valóságban is élvezhetik az érintettek a fejlesztés előnyeit.
Az IBM és partnerei felsőoktatási intézményekben tanuló diákok részére immár hetedig alkalommal rendezték meg azt a 48 órás non-stop versenyt, melynek idei témája a valós, hétköznapi problémákra megoldást kínáló fejlesztések megtalálása. A szervezők több non-profit intézménnyel is felvették a kapcsolatot, annak a kiderítésére, hogy munkájukat milyen online alkalmazások segítenék. A verseny témáját végül a Családvár Alapítvány anyatej-közvetítő szolgáltatása ihlette és az anyatejet adó és kereső kismamák könnyebb egymásra találásának problematikájára kellett megoldást találniuk a résztvevőknek.
 |
A verseny eredményét november 23-án hirdették ki Budapesten, ahol a legjobb programozásért járó díjat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem A-Team Csapata nyerte. A pályamű az azonnali használatra kész terven túl az egyszerű kezelhetőségével és felhasználóbarát felületével is felhívta magára a zsűri figyelmét.
A program véglegesítése még apróbb fejlesztéseket igényel ugyan, de hamarosan a kismamák rendelkezésére fog állni és segíti őket abban, hogy azok a babák is könnyebben jussanak anyatejhez, kiknek ez a fajta táplálás eddig különböző okok miatt nehézségekbe ütközött.
"Annak idején, amikor egymagam belevágtam ebbe a kezdeményezésbe, nem gondoltam, hogy egyszer majd hatvan lelkes diák két napon át dolgozik az anyatej-közvetítés rendszerének tökéletesítésén" - fogalmazott meghatottan Szini Emese, az Eszter-lánc Anyatejmisszió alapítója. "Nagyon hálásak vagyunk az IBM-nek, a szervezőknek és a diákoknak is. Izgatottan várjuk, hogyan működik majd a program a valóságban, és hogyan fogadják majd az édesanyák" - tette hozzá Csomóné Lindmayer Katalin, az Anyatejmissziót támogató Család-Vár Alapítvány képviselője.
2010. november 23., kedd
Videók a javából 1.rész (-:
Először is szeretnék veletek megosztani két csodálatos gondolatot, amiket
találtam:
"Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram
megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívével élt, most önálló
szívet kap, saját, maszek létcentrumot, amely innen kezdve
fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó,
leszalad a Teremtés futószalagjáról. Innen kezdve hol hevesen, hol
békésen dobogó szívvel ..., felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül
is üzemel - a misztérium megtörtént. Élet született."
"Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és
láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik - ami jó bennünk és
tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk,
akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban
elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem
sokkal inkább mint lelki ...tovább >>mintát, bűnt és erényt, lényed
általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz - az
utódaidban is megválthatod."
Müller Péter
...és az ígért videók:
Család-barát:szoptatásról és más érdekességekről a tévében
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=658628&pid=615433
Thomas Balmes rendező négy kisbaba életének első évét mutatja be. A világ egymástól távoli részein járunk, Namíbia, Mongólia, Tokyo és San Francisco a helyszín, ahol nyomon követhetjük a csöppségek mindennapjait. Fejlett országok állnak szemben fejlődő országokkal. Felvetődik a kérdés – hol jobb felnevelni egy gyereket?
http://babafalva.hu/filmajanlo-babak-az-elso-ev/
Babahordozásról: "A két hölgy nagyon pozitív! Gratulálok nekik, hogy fel merték vállalni az évszázados, gyöpös és káros berögződés ellenében ennek az "új" módszernek a népszerűsítését. Ha már nem hittem volna ebben a módszerben, most biztos meggyőznek! Ajánlom mindenkinek a figyelmébe: Jean Liedloff, Az elveszett boldogság nyomában című könyvét! Nemcsak a gyerek miatt!"
http://kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2010-09-19/hogyan_vi gyuk_a_gyermeket_babahordozoval.html
találtam:
"Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram
megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívével élt, most önálló
szívet kap, saját, maszek létcentrumot, amely innen kezdve
fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó,
leszalad a Teremtés futószalagjáról. Innen kezdve hol hevesen, hol
békésen dobogó szívvel ..., felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül
is üzemel - a misztérium megtörtént. Élet született."
"Szülőnek lenni azt jelenti, hogy az ember egész látható és
láthatatlan lényével szüntelenül hat és vizsgázik - ami jó bennünk és
tiszta, s ami rossz és koszos: továbbadjuk. Állandó adásban vagyunk,
akkor is, ha nem tudjuk. Sőt, főleg akkor! (...) Amit magadban
elrontottál, tovább is adod. Nemcsak mint genetikus örökséget, hanem
sokkal inkább mint lelki ...tovább >>mintát, bűnt és erényt, lényed
általad is ismeretlen minőségét. De amit magadban megváltasz - az
utódaidban is megválthatod."
Müller Péter
...és az ígért videók:
Család-barát:szoptatásról és más érdekességekről a tévében
http://www.dunatv.hu/musor/videotar?vid=658628&pid=615433
Thomas Balmes rendező négy kisbaba életének első évét mutatja be. A világ egymástól távoli részein járunk, Namíbia, Mongólia, Tokyo és San Francisco a helyszín, ahol nyomon követhetjük a csöppségek mindennapjait. Fejlett országok állnak szemben fejlődő országokkal. Felvetődik a kérdés – hol jobb felnevelni egy gyereket?
http://babafalva.hu/filmajanlo-babak-az-elso-ev/
Babahordozásról: "A két hölgy nagyon pozitív! Gratulálok nekik, hogy fel merték vállalni az évszázados, gyöpös és káros berögződés ellenében ennek az "új" módszernek a népszerűsítését. Ha már nem hittem volna ebben a módszerben, most biztos meggyőznek! Ajánlom mindenkinek a figyelmébe: Jean Liedloff, Az elveszett boldogság nyomában című könyvét! Nemcsak a gyerek miatt!"
http://kapos.hu/videok/kapospont_net_video/2010-09-19/hogyan_vi gyuk_a_gyermeket_babahordozoval.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)