Szórakoztató és megbízható INFORMÁCIÓK azoknak, akik JOBB APUKÁK, ANYUKÁK szeretnének lenni. Fedezd fel a KÖTŐDŐ GYEREKNEVELÉS varázslatos titkait! Itt mindez ingyen a Tiéd (-:
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újszülött. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: újszülött. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. január 31., hétfő
Anyu
Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
- Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni,
hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?
Az Isten azt válaszolta:
- A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged és
vigyáz majd rád.
- De - mondta a gyermek - itt a Mennyországban nem csinálok semmi
mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog
lehessek.
Az Isten így szólt:
- Az angyalod mindennap fog énekelni neked, és érezni fogod az
angyalod szeretetét, és boldog leszel.
- És - mondta a gyermek - hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem
értem a nyelvüket?
- Könnyű - mondta az Isten. - Az angyalod meg fogja tanítani neked a
legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az
angyalod türelemmel , gondossággal meg fog tanítani beszélni is.
A gyermek felnézett Istenre és így szólt:
- És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélgetni?
Isten rámosolygott a gyermekre és azt mondta:
- Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.
- A gyermek azt mondta:
- Úgy hallottam a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?
Az Isten megölelte a gyermeket és azt mondta:
- Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!
A gyermek szomorúan nézett és így szólt:
- De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged!
Isten megölelte a gyermeket.
- Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni,
hogy hogyan juthatsz vissza hozzám. Habár én mindig melletted leszek.
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi
hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
- Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!
- Isten így válaszolt:
Az angyalod neve nem fontos...Egyszerűen csak így fogod hívni:
A N Y U !!!
Címkék:
anya,
baba,
családbarát,
szülés,
újszülött
2010. december 19., vasárnap
Szoptató dajka...
Kedves Jancsim!
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
Örömmel értesítelek, hogy szerelmünk gyümölcse, a kis Jancsi megszületett. Sajnos anyatejem nem lévén szoptató-dajkát kellett alkalmaznom. Õ kubai származású, így a tejétõl gyermekünk bõre szinte teljesen fekete lett. Errõl ugyebár én abszolúte nem tehetek...
A te szeretõ
Anitád
*********************************
Drága Édesanyám!
Az imént vettem kézhez Anita levelét, melyben értesít, hogy kisfiúnk született. Mivel nincs elég anyateje dajka segítségére szorul, aki színesbõrû, és a tejétõl kisunokád bõre is csaknem fekete lett, amirõl persze az én drágám egyáltalán nem tehet.
Remélem te is együtt örülsz velünk
Ölel fiad,
Jancsi
**************************************
Édes fiam!
A te születésedkor én pontosan ugyanúgy jártam, mint most a te Anitád.
Elapadt a tejem, ezért téged tehéntejjel kellett tápláljalak.
Valószínûleg ettõl lettél te ekkora marha, amirõl persze én egyáltalán nem tehetek.
Csókol
Anyád
2010. december 15., szerda
A gyerekek jogairól...
Azt tudom, hogy jól csináljuk és hogy Mi csináljuk jól.
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
| ![]() |
![]() |
Szoptatás vagy tápszerezés?
Napok óta fogalmazódik bennem egy (újabb) kérdés.Ha arról fogok
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
2010. december 11., szombat
Együtt alvás
Mi van a nappali alvással? Nálunk ez változó.
Annyi már kialakult, hogy napközben 3x alszik általában, így ez ad
egy kis időgazdálkodásos segítséget nekem (amúgy kínomban már
könyveket is olvastam arról, hogyan osszam be még hatékonyabban az
időt és sokat segítettek, tárgyilagosabban átlátom a mindennapjaimat
és hogy hol folyik ki az idő még mindíg egy kicsit a kezeimből
észrevétlenül).
Azt is megtanultam, hogy vannak fontos és vannak sürgős dolgok, ez is
sokat segített, hogy csak azt csináljam, amit muszály, ami tényleg fontos.
Például teljesen leszoktam a vasalásról, pedig ez az egyetlen házimunka, amit szeretek is.
Mégsem gyűröttek a ruhák (-:
Ha éjjel viszonylag kialszom magam, akkor nappal (míg a pici alszik)
amit csak tudok, előre dolgozok a házimunkában, hogy a kialvatlanabb
esték után ehelyett alhassak.
Ha éjjel keveset vagy (szinte) semmit nem alszom (akár a pici miatt,
akár mert hajnalig dolgozom a gépen), akkor napközben 1x vagy 2x
miután elaludt, én is mellette maradok és alszom, amíg ő is alszik
(fél órától 2 óra hosszáig) .Tovább nem lehet, mert 2-en vagyunk kora
estig.
Olyan is van, (főleg mert a bioritmusom eredetileg olyan, hogy
délután, este vagyok a legaktívabb) hogy minden házimunka délutánra,
estére marad és mint a forgószél, 1-2 óra alatt el is végzem
energikusan, mert Árpika 18 órai pancsija után még vagy prímán
eljátszik vagy el is alszik.
Nappal sűrűbben hív, így olyankor sokszor meg kell szakítanom a
teendőimet, ami engem speciel kiborít, így inkább hagyom is...
Ami még van:nappal 1-3 órát sétálunk a friss levegőn, amit egybekötünk
a bevásárlással, a postával, stb...
Illetve mivel nálunk nincs teljes komfort, amit nem is bánok, de
emiatt ha Manó ébren van, csak olyasmiket csinálhatok, amik közben
látom őt és amik félbe hagyhatóak.
Az összes többi estére marad vagy amikor alszik.
...hát nálunk kb. ez a felállás(-:
Tehát nem mindíg alszunk összebújva, csak amolyan arany középutasok
módjára(-:
Bár tenném jóval sűrűbben is szívesen...(-:
S hogy hol alszik?
A földön jó nagy rész van elkerítve, így ott, azon belül ahol neki
tetszik.
Annyi már kialakult, hogy napközben 3x alszik általában, így ez ad
egy kis időgazdálkodásos segítséget nekem (amúgy kínomban már
könyveket is olvastam arról, hogyan osszam be még hatékonyabban az
időt és sokat segítettek, tárgyilagosabban átlátom a mindennapjaimat
és hogy hol folyik ki az idő még mindíg egy kicsit a kezeimből
észrevétlenül).
Azt is megtanultam, hogy vannak fontos és vannak sürgős dolgok, ez is
sokat segített, hogy csak azt csináljam, amit muszály, ami tényleg fontos.
Például teljesen leszoktam a vasalásról, pedig ez az egyetlen házimunka, amit szeretek is.
Mégsem gyűröttek a ruhák (-:
Ha éjjel viszonylag kialszom magam, akkor nappal (míg a pici alszik)
amit csak tudok, előre dolgozok a házimunkában, hogy a kialvatlanabb
esték után ehelyett alhassak.
Ha éjjel keveset vagy (szinte) semmit nem alszom (akár a pici miatt,
akár mert hajnalig dolgozom a gépen), akkor napközben 1x vagy 2x
miután elaludt, én is mellette maradok és alszom, amíg ő is alszik
(fél órától 2 óra hosszáig) .Tovább nem lehet, mert 2-en vagyunk kora
estig.
Olyan is van, (főleg mert a bioritmusom eredetileg olyan, hogy
délután, este vagyok a legaktívabb) hogy minden házimunka délutánra,
estére marad és mint a forgószél, 1-2 óra alatt el is végzem
energikusan, mert Árpika 18 órai pancsija után még vagy prímán
eljátszik vagy el is alszik.
Nappal sűrűbben hív, így olyankor sokszor meg kell szakítanom a
teendőimet, ami engem speciel kiborít, így inkább hagyom is...
Ami még van:nappal 1-3 órát sétálunk a friss levegőn, amit egybekötünk
a bevásárlással, a postával, stb...
Illetve mivel nálunk nincs teljes komfort, amit nem is bánok, de
emiatt ha Manó ébren van, csak olyasmiket csinálhatok, amik közben
látom őt és amik félbe hagyhatóak.
Az összes többi estére marad vagy amikor alszik.
...hát nálunk kb. ez a felállás(-:
Tehát nem mindíg alszunk összebújva, csak amolyan arany középutasok
módjára(-:
Bár tenném jóval sűrűbben is szívesen...(-:
S hogy hol alszik?
A földön jó nagy rész van elkerítve, így ott, azon belül ahol neki
tetszik.
Anya lelkivilága
Te is túlgörcsölöd ezt az egészet?
Mint én még 2 héttel ezelőttig...(-:
Minek, ha egészséges és jól érzi magát a kisbabád.
Az enyém meg túl gyorsan nől, én meg amiatt aggódtam, hogy hogy fogja
ezt bírni a gerince, a lábboltozata, az izületei...meg az én nem
tökéletes derekam...lesz-e e lég tejem?
Nagy levegő!
Lazíts!
Tudod, mit csináltam?
Semmit, helyette bepánikoltam és pörgettem az agyamban a sok
hülyeséget, amiket mások belém pumpáltak!
Ehelyett a fiam oldotta meg a dolgokat: kinőtte a kiságyát,
stb és a férjemmel gyorsan és kreatívan meg kellett oldanunk a
helyzetet.
Nem agyaltunk, nem kombináltunk, hanem megnéztük, melyikünknek mik a
szempontjai (mind3unknak), hogy jól érezzük magunkat és kerestünk egy
mindenkinek jó megoldást.
Döntöttük a szabályokat:a földön alszunk mind3an és míg a kicsi
alszik, mi szeretjük egymást.
Ennyire egyszerű.
Feküdjetek le ti is megfelelő padlószigetelés után és bújjatok össze 3-
an vagy ahányan vagytok és legyetek együtt, lélegezzetek együtt,
hiszen család vagytok, EGGYEK vagytok.
A külön szobák hatalmas tátongó szakadékok számomra jéghideg falakkal,
bár van akinek ez jó.
Ugrasz a kicsihez rögtön:én is.
Nem egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha ott van melletted?
Egy karnyújtásnyira?Csak rákukkantasz és szundizol tovább.
Leesni sem tud, hisz a földön van.
Hátha a testközelséged hiányzik neki, mármint az éjszakai, az másabb,
intimebb, bensőségesebb...
Vagy keressétek meg a saját megoldásotokat.
Ha meg ennyit eszik és teljesen jól van, bízz meg benne.
Ki tudott fejlődni.
Meg tudott születni.
Él, vidám, egészséges.
Mi kell még?
Mint én még 2 héttel ezelőttig...(-:
Minek, ha egészséges és jól érzi magát a kisbabád.
Az enyém meg túl gyorsan nől, én meg amiatt aggódtam, hogy hogy fogja
ezt bírni a gerince, a lábboltozata, az izületei...meg az én nem
tökéletes derekam...lesz-e e lég tejem?
Nagy levegő!
Lazíts!
Tudod, mit csináltam?
Semmit, helyette bepánikoltam és pörgettem az agyamban a sok
hülyeséget, amiket mások belém pumpáltak!
Ehelyett a fiam oldotta meg a dolgokat: kinőtte a kiságyát,
stb és a férjemmel gyorsan és kreatívan meg kellett oldanunk a
helyzetet.
Nem agyaltunk, nem kombináltunk, hanem megnéztük, melyikünknek mik a
szempontjai (mind3unknak), hogy jól érezzük magunkat és kerestünk egy
mindenkinek jó megoldást.
Döntöttük a szabályokat:a földön alszunk mind3an és míg a kicsi
alszik, mi szeretjük egymást.
Ennyire egyszerű.
Feküdjetek le ti is megfelelő padlószigetelés után és bújjatok össze 3-
an vagy ahányan vagytok és legyetek együtt, lélegezzetek együtt,
hiszen család vagytok, EGGYEK vagytok.
A külön szobák hatalmas tátongó szakadékok számomra jéghideg falakkal,
bár van akinek ez jó.
Ugrasz a kicsihez rögtön:én is.
Nem egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha ott van melletted?
Egy karnyújtásnyira?Csak rákukkantasz és szundizol tovább.
Leesni sem tud, hisz a földön van.
Hátha a testközelséged hiányzik neki, mármint az éjszakai, az másabb,
intimebb, bensőségesebb...
Vagy keressétek meg a saját megoldásotokat.
Ha meg ennyit eszik és teljesen jól van, bízz meg benne.
Ki tudott fejlődni.
Meg tudott születni.
Él, vidám, egészséges.
Mi kell még?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

