Amikor a köldökzsinór elszakad, a vérkörök kettéválnak, a véráram megpördül, és a magzat, aki eddig az anya szívével élt, most önálló szívet kap, saját, maszek létcentrumot, amely innen kezdve fáradhatatlanul veri az Élet ritmusát. Az új lény, mint egy kis autó, leszalad a Teremtés futószalagjáról. ...tovább »Innen kezdve hol hevesen, hol békésen dobogó szívvel, felpörgetve vagy alapjáraton, de egyedül is üzemel - a misztérium megtörtént. Élet született.
Müller Péter
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idézetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: idézetek. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 17., szerda
2010. november 14., vasárnap
Siker-Kudarc
A Sikeres Gyermek 10 Parancsolata- A Kudarc
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem az, hogy még nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked biztosan van egy jobb ötleted.
A kudarc nem azt jelenti, hogy selejt vagyok,
hanem az, hogy még nem arattam sikert.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el semmit,
hanem azt, hogy tanultam valamit.
A kudarc nem azt jelenti, hogy bolond voltam,
hanem azt, hogy volt bennem hit a kísérletezéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy dicstelenné váltam,
hanem azt, hogy volt merszem próbálkozni.
A kudarc nem azt jelenti, hogy nem értem el a lényeget,
hanem azt, hogy valamit másképp kell csinálnom.
A kudarc nem azt jelenti, hogy alábbvaló vagyok,
hanem azt, hogy nem vagyok tökéletes.
A kudarc nem azt jelenti, hogy elvesztegettem az időt,
hanem azt, hogy van ürügyem az újrakezdéshez.
A kudarc nem azt jelenti, hogy fel kell adnom,
hanem azt, hogy még jobban kell igyekeznem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy sohasem fog sikerülni,
hanem azt, hogy türelmesebbnek kell lennem.
A kudarc nem azt jelenti, hogy Istenem elhagytál engem,
hanem azt, hogy Neked biztosan van egy jobb ötleted.
Felelősség
A Felelősség 10 Parancsolata-Egy élet a kezedben
Ha a gyerekek kritizálva élnek
Megtanulnak megbélyegzettek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dícsérve élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek méltányosságban élnek,
Megtanulják az igazságosságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek,
Megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megtalálni a szeretetet a
világban!
Ha a gyerekek kritizálva élnek
Megtanulnak megbélyegzettek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek,
Megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek,
Megtanulják bűnösnek érezni magukat.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek,
Megtanulnak türelmesek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dícsérve élnek,
Megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek méltányosságban élnek,
Megtanulják az igazságosságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek,
Megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megtalálni a szeretetet a
világban!
Szeretet
A szeretet 10 Parancsolata
1. Folyamatos, állandó gondoskodást kell adnunk. Ez éppen olyan fontos a szellemi egészséghez, mint amilyen elengedhetetlen az élelem a test számára.
2. Adj nagylelkűen gyermekeidnek idődből és megértésedből. Játssz velük, olvass nekik többet, mint amennyit az átlagos megszokott családban szoktak!
3. Gondoskodj állandóan újabb és újabb tapasztalatokról és fürdesd a gyermekedet születésétől kezdve a nyelv változatos fordulataiban! Ezek gazdagítják a gondolkodás fejlődését is.
4. Biztasd, hogy sokféle módon játsszék egyedül és más gyermekekkel is, kutasson, fedezzen fel, alkosson, utánozzon.
5. Többször, és többet dicsérd az erőfeszítését, mit teljesítményét!
6. Egyre fokozódó mértékben kívánj gyermekedtől felelősségtudatot. Teremtsd meg az olyan körülményeket, hogy a feladatok teljesítéséhez minden erejét össze keljen szednie, összes képességeit latba kelljen vetnie.
7. Emlékezz rá, hogy minden gyermek sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyszeri egyed. Így az, ami kedvező az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.
8. Műveld magad annyira, hogy észrevehesd gyermekedben a temperamentumának és korának megfelelő vonásokat, és az azoktól eltérő jelenségeket.
9. Sose fenyegesd gyermekedet azzal, hogy egyszer csak „leállsz” a feléje irányuló szereteteddel, vagy azzal, hogy túl adsz rajta! Elítélheted viselkedését, de sohase éreztesd vele azt, hogy Őt ítéled el!
10. NE VÁRJ HÁLÁT! Gyermeked nem kérte, hogy megszülethessék, ez a te akaratod volt!
1. Folyamatos, állandó gondoskodást kell adnunk. Ez éppen olyan fontos a szellemi egészséghez, mint amilyen elengedhetetlen az élelem a test számára.
2. Adj nagylelkűen gyermekeidnek idődből és megértésedből. Játssz velük, olvass nekik többet, mint amennyit az átlagos megszokott családban szoktak!
3. Gondoskodj állandóan újabb és újabb tapasztalatokról és fürdesd a gyermekedet születésétől kezdve a nyelv változatos fordulataiban! Ezek gazdagítják a gondolkodás fejlődését is.
4. Biztasd, hogy sokféle módon játsszék egyedül és más gyermekekkel is, kutasson, fedezzen fel, alkosson, utánozzon.
5. Többször, és többet dicsérd az erőfeszítését, mit teljesítményét!
6. Egyre fokozódó mértékben kívánj gyermekedtől felelősségtudatot. Teremtsd meg az olyan körülményeket, hogy a feladatok teljesítéséhez minden erejét össze keljen szednie, összes képességeit latba kelljen vetnie.
7. Emlékezz rá, hogy minden gyermek sajátos tulajdonságokkal rendelkező egyszeri egyed. Így az, ami kedvező az egyiknek, nem biztos, hogy jó a másiknak.
8. Műveld magad annyira, hogy észrevehesd gyermekedben a temperamentumának és korának megfelelő vonásokat, és az azoktól eltérő jelenségeket.
9. Sose fenyegesd gyermekedet azzal, hogy egyszer csak „leállsz” a feléje irányuló szereteteddel, vagy azzal, hogy túl adsz rajta! Elítélheted viselkedését, de sohase éreztesd vele azt, hogy Őt ítéled el!
10. NE VÁRJ HÁLÁT! Gyermeked nem kérte, hogy megszülethessék, ez a te akaratod volt!
Pillangó
A Pillangó-gondoskodó személy
"Egy gondoskodó személy, látva egy pillangó küzdelmét, amint épp a bábból próbál kitörni, gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, hogy azok egy nyílást formáljanak. A pillangó így könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni.
Az együttérző személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során tudnak a szárnyak annyira megerősödni, hogy alkalmasak legyenek a repülésre. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, soha nem élt igazán.”
Úgy mondom:
megtanulni nyitott kézzel szeretni.
Ez olyan tanulás, amely lassan érlelődik a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át érkezik el hozzánk.
Még ma is tanulom, hogy akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, mert ha belekapaszkodok, ha csüngök rajta, ha állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
H a valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem én tudom milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, a választásaiért, a létezési módjáért.
Valahányszor ráerőszakolom kívánságomat, vagy az akaratomat: megkísérlem az uralkodást felette, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát, és megrövidítem, korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül attól, hogy mennyire szívből jövők a szándékaim.
Sérthetek, és rabbá is tehetek a védelmem legszívélyesebb aktusaival.
Az óvás és az aggodalom felékesíti szavaimat: „Te képtelen vagy rá, hogy magadról gondoskodj, s ezért nekem kell veled törődnöm, mert rám vagy bízva, én vagyok érted a felelős.”
Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már képes vagyok mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értelek, tisztellek és bízom abban, hogy kifejeződik benned az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy azzá válj, amivé lehetőségeid szerint válhatsz….ha nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni.
Jöjj mellettem örömben, és szomorúságban!
Meg fogom osztani veled a szomorúságodat, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Ott leszek, amikor szükséged lesz rám, törődni fogok veled, és vigasztallak, de nem foglak visszafogni, ha már egyedül is boldogulsz.
Készen leszek rá, hogy veled legyek magányodban és gyászodban, de nem fogom azokat elvenni tőled.
Igyekezni fogok nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani szándékozol…de nem biztos, hogy mindig egyetértek majd veled.
Lehet, néha dühös leszek, de akkor olyan nyitottan próbálom majd elmondani neked, ami bánt, hogy még véletlenül se gondold: bánom különbözőségeinket., elidegenedtem tőled.
Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig szavaidra, mert vannak olyan idők, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm, és amikor így lesz, olyan tisztességes leszek majd veled, amilyen egyáltalán csak lenni tudok.
Még mindig tanulom elmondani mindezt azoknak - kelljen bár szavakkal vagy cselekedetekkel – akiket szeretek, akikkel törődöm.
Ezt hívom hát nyitott kézzel való szeretésnek.
Még ma sem tudom mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már sokkal ügyesebben teszem, mit régen.
"Egy gondoskodó személy, látva egy pillangó küzdelmét, amint épp a bábból próbál kitörni, gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, hogy azok egy nyílást formáljanak. A pillangó így könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni.
Az együttérző személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során tudnak a szárnyak annyira megerősödni, hogy alkalmasak legyenek a repülésre. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, soha nem élt igazán.”
Úgy mondom:
megtanulni nyitott kézzel szeretni.
Ez olyan tanulás, amely lassan érlelődik a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át érkezik el hozzánk.
Még ma is tanulom, hogy akit szeretek, azt fel kell szabadítanom, mert ha belekapaszkodok, ha csüngök rajta, ha állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
H a valakit, akit szeretek, meg akarok változtatni, mert úgy érzem én tudom milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt legértékesebb jogától: a jogtól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, a választásaiért, a létezési módjáért.
Valahányszor ráerőszakolom kívánságomat, vagy az akaratomat: megkísérlem az uralkodást felette, elveszem tőle a növekedés, az érés önállóságát, és megrövidítem, korlátozom ezzel a birtoklási vággyal, függetlenül attól, hogy mennyire szívből jövők a szándékaim.
Sérthetek, és rabbá is tehetek a védelmem legszívélyesebb aktusaival.
Az óvás és az aggodalom felékesíti szavaimat: „Te képtelen vagy rá, hogy magadról gondoskodj, s ezért nekem kell veled törődnöm, mert rám vagy bízva, én vagyok érted a felelős.”
Amint tanulom, és egyre többet gyakorlom, már képes vagyok mondani annak, akit szeretek:
Szeretlek, értelek, tisztellek és bízom abban, hogy kifejeződik benned az az erő, amely ahhoz szükséges, hogy azzá válj, amivé lehetőségeid szerint válhatsz….ha nem állok az utadba.
Annyira szeretlek, hogy szabaddá tudlak tenni.
Jöjj mellettem örömben, és szomorúságban!
Meg fogom osztani veled a szomorúságodat, de nem foglak arra kérni, hogy ne sírj. Ott leszek, amikor szükséged lesz rám, törődni fogok veled, és vigasztallak, de nem foglak visszafogni, ha már egyedül is boldogulsz.
Készen leszek rá, hogy veled legyek magányodban és gyászodban, de nem fogom azokat elvenni tőled.
Igyekezni fogok nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani szándékozol…de nem biztos, hogy mindig egyetértek majd veled.
Lehet, néha dühös leszek, de akkor olyan nyitottan próbálom majd elmondani neked, ami bánt, hogy még véletlenül se gondold: bánom különbözőségeinket., elidegenedtem tőled.
Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig szavaidra, mert vannak olyan idők, amikor magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm, és amikor így lesz, olyan tisztességes leszek majd veled, amilyen egyáltalán csak lenni tudok.
Még mindig tanulom elmondani mindezt azoknak - kelljen bár szavakkal vagy cselekedetekkel – akiket szeretek, akikkel törődöm.
Ezt hívom hát nyitott kézzel való szeretésnek.
Még ma sem tudom mindig távol tartani a kezemet a bábtól, de már sokkal ügyesebben teszem, mit régen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)