2010. november 22., hétfő

Ha nem jön össze a baba...

Eldöntötted a pároddal, hogy IGEN, itt az idő, szeretnénk kisbabát.
Aztán eltelik 1 év...2...stb, s elkezdtek aggódni, miért nem sikerült még mindíg, a barátainknál már szalad a gyerek?
Talán már túl is vagy sok-sok kellemetlen vizsgálaton emiatt, próbálkozások sora, beültetések...
Kétségbeesett kezdesz lenni, felkavart vagy és rettenetesen érzed magad, ha a téma előjön valahol...testi bajnak pedig se híre, se hamva.

Vajon mi a megoldás?

Tudatalattid sok félelmet rejthet, amolyan negatív jóslatot, s ezek lehetnek oly erősek, hogy tudatosan tehetsz bármit, a tudattalanod fog győzni.

Miről is beszélek?

Például az is ilyen tudat alatti félelem, ha édesanyáddal nem volt túl jó a kapcsolatod és a kezdeti, pótolhatatlan kötődés kettőtök között megsérült vagy ki sem alakult.Emiatt nincs előtted pozitív példa, hogy milyen a jó anya, hisz nem tapasztalhattad meg, s elképzelni sem tudod, hogy te jó anya legyél.Mindez persze nem tudatos!
Tudatosan mindent megteszel azért, hogy gyermeked lehessen, csakhogy ezek a mélyen gyökeredző félelmek erősebbek.

A másik, ami sűrűn előfordul, ha pl. maximalista vagy, mindent tökéletesre szeretnél az életedben, a gyermekedet is és attól félsz, hogy esetleg nem lesz az.
Ide tartozó tévhitek:tőled nem lehet jót örökölni vagy nem érdemelsz meg egy gyermeket.

Az is lehet, hogy jó a házasságod (párkapcsolatod), de szüleidé annyira rossz volt, hogy félsz gyermeket szülni, mert van benned egy erős félelem, hogy a férjek felelőtlenek, és a házasságok úgyis elromlanak, ezért félsz lekötni magad.

Ezek mind befolyásolhatják a gyermekáldást, de sok más félelem is.

A megoldás csakis az lehet, ha tudatossá válik és szembenézünk vele, ebben segíthet egy pszichoterapeuta úgy nevezett feltáró terápiája, például álomelemzéssel, hipnózissal, korai emlékek feltárásával, kinek mi a megfelelőbb, a lényeg, hogy a tudatalattidat megismerd és módosítsd a negatív berögződéseidet (legalább ezzel a témával kapcsolatban).

Feszültség, düh, szomorúság, idegesség, harag, bűntudat, szégyen...ezeket a tünetek le lehet győzni! Mindezt önmagaddal szemben, saját testeddel, pároddal, szüleiddel , minden anyukával, orvosokkal, a sorssal és Istennel szemben is érezheted.

Ha mindez mélyen megérintett, jelezheti, hogy valóban van benned valamilyen mélyen elrejtett félelem, amivel érdemes lenne szembenézned.
Tégy meg minden tőled telhetőt a pároddal együtt
(testileg-lelkileg vizsgáltassátok ki magatokat, hátha megtaláljátok az okot, ami csekélység is lehet), de NE ERŐSZAKOLD MEG A TERMÉSZETET (pl. mesterséges megtermékenyítés).
Kemény szavak ezek, tudom, de gondold át reálisan, legyen egy egészséges határ, ne akard mindenáron.
Ott van még az örökbefogadás is, mint lehetőség, rengeteg gyermek vágyik szerető szülőkre, apukára, anyukára, szép és békés családra.
Ne önző érdekek diktálják a szülővé válásod vágyát, hanem a bölcs szeretet.

Mikor van rendben a termékenység?

A fogamzóképesség, fogamzás akkor van rendben, ha rendszeres házasélet mellett (védekezés nélkül ) kb. 2 éven belül teherbe esik a nő vagyis termékeny.
Hazánkban és a fejlett országokban a párok, házastársak kb. 15%-a meddő, minél idősebb valaki, annál nagyobb eséllyel, s nem csak a nő lehet az oka, hanem a férfi is.

Alternatíva:

Megfontolandó elgondolás az is, hogy a meddőség és a homoszexualitás a természet egyik fogamzásgátló módszere a túlnépesedés ellen...
Lehet, hogy ez nem vigasztal egy gyermekre vágyó szívet, de mint fentebb írtam, az örökbefogadással
http://www.csaladinet.hu/kisokos/nyilt_orokbefogadas/
jót teszel magadnak, a gyermeknek és a természetnek, a Földnek is és ha sehogy sem tudod ezt elfogadni, nézz a lelked mélyébe és kérdezd meg:miért?
A választ önmagadban leled.
Sokszor ugyanis semmi tüneti oka nincs a terméketlenségnek, s mégsem sikerül.
Lehet lelki oka is, mint fentebb írtam, gyerekkori trauma vagy karmikus, előző életbeli.

"Emlékszünk rá, hogy az elektromosságot és a láthatatlan hullámokat milyen mértékben kinevették annak idején? Az emberről való tudásunk hasonlóan gyerekcipőben jár."
Albert Einstein

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése