Természetesen ebben a kérdésben is mindenkinek más válik be, én mégis fontosnak tartom kiemelni, hogy az altatás és az elalvás a babával kapcsolatban feltétlenül legyen intim, nyugodt, meleg, puha, barátságos, biztonságos érzetű.
Mit is jelent ez nekem?
Kisbabám 9 hónapig éjjel és nappal a pocakomban volt, ahol a fent leírtak voltak jelen, kiegészítve még a vörös színnel és árnyalataival és a szívverésem állandóságával, illetve testem hangjaival.
9 hónap elég hosszú tud lenni bármiben is, hát még akkor, ha egy ici-pici lény ennyire ki van szolgáltatva, mindenben függ Anyukájától, MINDENBEN!
A kisbaba ezért mindezt megszokta, első sejtjétől kezdve kialakul egy Kisemberré ezek között a hangok, színek, érzések között(legalábbis ideális esetben).
Azután hirtelen megszületik és az égvilágon minden megváltozik körülötte, kezdve azzal, hogy lélegeznie kell, éhséget érez és már meg kell dolgoznia az ennivalóért(szopizással), nem jön csak úgy a köldökzsinóron át, fázik vagy melege van, mindenféle furcsa holmiba pakolják(ruhácskák, pelus), takarítják, más hangokat hall, más színeket lát(idővel), nem hallhatja Anya szívét mindíg, rakják ide-oda, nem foroghat kedvére, mint odabent...hosszasan sorolhatnám a változásokat.
Vannak babák, akiket ha letesznek, el is aludnak, jó az alvókájuk...van ilyen is, de ennek sok oka lehet.
Vannak babák, akiknek viszont nehezebb megszokni az átmenetet az ébren-lét és az alvó-lét között, nekünk ez már talán fel sem tűnik, felnőttünk, megszoktuk a sok-sok év alatt.
De a baba még csak most érkezett és annyi, de annyi új és furcsa dologgal "bombázzák" őket, amikre időt kell(ene) hagyni nekik, hogy ők is megszokhassák.
Az alvás egy nagy szertartása minden napnak, ez a lezárás, a befejezés.
Manapság a szertartásokat kevesen veszik komolyan, alábecsülik a fontosságukat, pedig ezek adnak keretet az életünknek.
Ezért igyekszem tiszteletben tartani Kisfiam igényeit és amikor hív a saját kis testbeszédével, megyek és elaltatom.
Általában elég neki ha hozzám bújva hallgathatja a szívverésemet, a lélegzésemet, a hangomat, érzi a testem melegségét, karjaim biztonságos, szeretetteli ölelését, esetleg ringatom, ha látom, hogy az esne jól neki.Így kicsit átmenetet képezek számára az egyenlőre még kicsit rideg és különös valóság és az anyaméhben lévő világ között.
Közben nézem, ahogy elálmosodik, le-lecsukódik a szemecskéje, boldogan-elégedetten mormog hozzá, elernyed szép lassan mindene és békés, mély álomba merül, mert tudja és érzi, hogy SZERETEM, NAGYON SZERETEM.
A fő kedvence azért a szopizás közben bealvás, de ha fogzáskor viszket az ínye, akkor a szopi csak még jobban ingerli, nem tud elaludni, illetve ha már jóllakott és a komfort szopija(ilyenkor nem eszik, hanem a lelki igényeit elégíti ki-nagyon fontos) is megvolt, akkor van elaltatás.
Időnként pedig úgy dönt, hogy Ő egyedül alszik el(-:
De ezt sosem erőltetem, majd Ő magától egyre többször igényli, ahogy ráébred Önmagára és belső erejére.
Tudom, ma nem divat, de mi együtt alszunk, a földön az egész család(persze le van szigetelve).
Kérdezed, hogy miért?
Nos, a földön van sok hely forgolódni, összebújni, ha a pici felébred játszani, van helye, látja a szüleit és tudja nekik jelezni, ha szüksége van valamire (pl. tiszta pelus, tejcsi).
A föld nem nyom sehol, egészséges a gerincnek, nem tud leesni a gyerek, nem szorul be semmije sehová, mint a kiságyban.
Az együtt alvás növeli a tejtermelést, megnyugtatja az anyai szívemet, a férjemét meg az, hogy én nyugodt vagyok és ha bármi gond van, azonnal tudok-tudunk reagálni.
Összességében így többet tudok aludni is, mert megspórolom a másik ágyhoz vagy szobába járkálást és a macerás esti visszaaltatásokat, csak odafordulok, megszoptatom, néha el is alszom közben a babámmal együtt és még a picinek is ez a legjobb.
Minden az éjszakai gondoskodásról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése