Te is túlgörcsölöd ezt az egészet?
Mint én még 2 héttel ezelőttig...(-:
Minek, ha egészséges és jól érzi magát a kisbabád.
Az enyém meg túl gyorsan nől, én meg amiatt aggódtam, hogy hogy fogja
ezt bírni a gerince, a lábboltozata, az izületei...meg az én nem
tökéletes derekam...lesz-e e lég tejem?
Nagy levegő!
Lazíts!
Tudod, mit csináltam?
Semmit, helyette bepánikoltam és pörgettem az agyamban a sok
hülyeséget, amiket mások belém pumpáltak!
Ehelyett a fiam oldotta meg a dolgokat: kinőtte a kiságyát,
stb és a férjemmel gyorsan és kreatívan meg kellett oldanunk a
helyzetet.
Nem agyaltunk, nem kombináltunk, hanem megnéztük, melyikünknek mik a
szempontjai (mind3unknak), hogy jól érezzük magunkat és kerestünk egy
mindenkinek jó megoldást.
Döntöttük a szabályokat:a földön alszunk mind3an és míg a kicsi
alszik, mi szeretjük egymást.
Ennyire egyszerű.
Feküdjetek le ti is megfelelő padlószigetelés után és bújjatok össze 3-
an vagy ahányan vagytok és legyetek együtt, lélegezzetek együtt,
hiszen család vagytok, EGGYEK vagytok.
A külön szobák hatalmas tátongó szakadékok számomra jéghideg falakkal,
bár van akinek ez jó.
Ugrasz a kicsihez rögtön:én is.
Nem egyszerűbb és megnyugtatóbb, ha ott van melletted?
Egy karnyújtásnyira?Csak rákukkantasz és szundizol tovább.
Leesni sem tud, hisz a földön van.
Hátha a testközelséged hiányzik neki, mármint az éjszakai, az másabb,
intimebb, bensőségesebb...
Vagy keressétek meg a saját megoldásotokat.
Ha meg ennyit eszik és teljesen jól van, bízz meg benne.
Ki tudott fejlődni.
Meg tudott születni.
Él, vidám, egészséges.
Mi kell még?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálmok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálmok. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. december 11., szombat
2010. november 14., vasárnap
Köszöntő
Üdvözöllek!
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek ( gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni, döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos, védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a nyakamba szakadt a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi pihenéssel (legalábbis kellett volna) és a hivatalos ügyeink intézésével együtt, vagyis elkezdtünk tartalmasan élni.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ezek motiváltak a Kisbabám megírásakor.
Apait-anyait beleadtam, hogy a szülői lét legalább egy kicsit érthetőbbé váljon mások számára is, legyen néhány kiinduló pontod, amolyan útjelző táblád (például: oltások, fogzás, altatás, napirend, pelenkázás, fürdetés...) és ha csak egy pici motivációd van arra, hogy jól vagy jobban csináld ( a tökéletesre való törekvés úgyis csak hiú ábránd...), érdemes beleolvasnod,
s ha van megosztandó tapasztalatod, használható ötleted, szeretettel várom-várjuk szeretettel.
A blog nyitott, bárki bármikor hozzáírhat a megjegyzés rovatban minden bejegyzés után.
A témákat külön bejegyzésekben rendeztem a könnyebb kiigazodás miatt, (van, amelyiket terjedelme miatt több bejegyzésbe vagy teljesen új blogba ) igyekeztem
tartalmasan,
röviden (amennyire lehet),
érthetően,
egyszerűen és
áttekinthetően fogalmazni,
remélem, sikerült, hisz egy (leendő vagy gyakorló) szülőnek sok mindene lehet,
az IDŐT kivéve.
Ahogy egy Kisbaba növekszik, úgy gyűlnek itt is a tapasztalatok, ötletek, s ezáltal az oldal is folyamatosan fejlődik.
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek ( gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni, döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos, védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a nyakamba szakadt a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi pihenéssel (legalábbis kellett volna) és a hivatalos ügyeink intézésével együtt, vagyis elkezdtünk tartalmasan élni.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ezek motiváltak a Kisbabám megírásakor.
Apait-anyait beleadtam, hogy a szülői lét legalább egy kicsit érthetőbbé váljon mások számára is, legyen néhány kiinduló pontod, amolyan útjelző táblád (például: oltások, fogzás, altatás, napirend, pelenkázás, fürdetés...) és ha csak egy pici motivációd van arra, hogy jól vagy jobban csináld ( a tökéletesre való törekvés úgyis csak hiú ábránd...), érdemes beleolvasnod,
s ha van megosztandó tapasztalatod, használható ötleted, szeretettel várom-várjuk szeretettel.
A blog nyitott, bárki bármikor hozzáírhat a megjegyzés rovatban minden bejegyzés után.
A témákat külön bejegyzésekben rendeztem a könnyebb kiigazodás miatt, (van, amelyiket terjedelme miatt több bejegyzésbe vagy teljesen új blogba ) igyekeztem
tartalmasan,
röviden (amennyire lehet),
érthetően,
egyszerűen és
áttekinthetően fogalmazni,
remélem, sikerült, hisz egy (leendő vagy gyakorló) szülőnek sok mindene lehet,
az IDŐT kivéve.
Ahogy egy Kisbaba növekszik, úgy gyűlnek itt is a tapasztalatok, ötletek, s ezáltal az oldal is folyamatosan fejlődik.
2010. november 9., kedd
Anya lélek
8 hónap után végre eljutottam oda, hogy elégedettséget és büszkeséget érzek, ha a kisfiamra nézek.
Persze ezeket eddig is éreztem, csak nem abban az értelemben, mint most, hogy megnyugodva látom rajta: jól csinálom.
Most, ahogy kezd kialakulni Ő, amint megteszi első kis önálló lépéseit testileg-lelkileg-szellemileg az önállósága felé, most kezd látszatja lenni annak a rengeteg energiámnak, melyet neki szenteltem eddig éjjel-nappal fáradhatatlanul és kifogások nélkül.
Eddig annyi látszott, hogy szépen fejlődik, eszik, alszik.
Na de most már az eszessége, a gyorsan tanulása, figyelme, kifinomultsága, életvidámsága, vitalitása, a testi ügyessége, gyorsasága, ereje, kedvessége....mind-mind szépen kibomlik, mint egy nyíló kis virág szirmai.
Csodálatos és leírhatatlan látvány, tapasztalás és érzés mindez!
Sosem hittem volna, hogy szülőnek lenni ennyi gyönyörűséggel jár együtt...és amint feltétel nélkül szeret bennünket, s megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodik hozzánk!
Minden pillanatban, amikor ránk néz, van egy édes-huncut mosolya felénk, melyből folyamatosan sugárzik a végtelen szeretet, a boldogság, az elégedettség, a bölcsesség és a magabiztos nyugalom.
Kevesen említik gyermekükkel kapcsolatban, de rengeteget tanulunk is tőle és ha más szülő is kellőképpen odafigyel gyermekére, biztos vagyok abban, hogy ugyanezt tapasztalja.
A gyermekek végtelenül bölcsek, csak meg kell tanulnunk az ő nyelvükön.
Bennük még megvan az ősi bölcsesség előítéletek, frusztrációk, félelmek és görcsösségek nélkül tisztán, úgy, ahogy a megvilágosodottaknak.
Segítsük őket szeretetünkkel, türelmünkkel, tiszteletünkkel, hogy ez a tudásuk megmaradhasson minél tovább.
Kezdő szülőként nem is tudom, miket éreztem eleinte...eufórikus boldogságot a tudattól, hogy mi is történt, meg pánikot a felelősségtől, de leginkább csak tompa fáradt foszlányokat, mert annyira koncentráltam, hogy jól el tudjam őt látni.
Aztán szépen belerázódtam az anyukaság misztériumába, ebbe az életre szóló beavatásba(-:
A rémálmaim, melyekben féltem kisfiamat és férjemet, szülés óta vannak és nem csitulnak, de már kezdek hozzászokni, hogy 2 naponta lekaszabolják őket vagy elrabolják valamelyiküket...ezzel jár az a nagyfokú érzékenység, mely lehetővé teszi, hogy ilyen magas fokon ráhangolódhassak picinyem igényeire.
Nem bánom, kicsit sem.
Teljesen átértékelődött az értékrendem is, már csak az igazán fontos dolgok érdekelnek, időm sem lenne tingli-tanglizni.
A türelmem, a toleranciám, a kevés alvással élni tudásom, az idővarázslásom, a belső erőm hasznosítása a kimerültség küszöbén, a főzőtudományom, az életvidámságom és még sorolhatnám...mindegyik sokat fejlődött, mióta megfogant a kisbabám.
Persze ezeket eddig is éreztem, csak nem abban az értelemben, mint most, hogy megnyugodva látom rajta: jól csinálom.
Most, ahogy kezd kialakulni Ő, amint megteszi első kis önálló lépéseit testileg-lelkileg-szellemileg az önállósága felé, most kezd látszatja lenni annak a rengeteg energiámnak, melyet neki szenteltem eddig éjjel-nappal fáradhatatlanul és kifogások nélkül.
Eddig annyi látszott, hogy szépen fejlődik, eszik, alszik.
Na de most már az eszessége, a gyorsan tanulása, figyelme, kifinomultsága, életvidámsága, vitalitása, a testi ügyessége, gyorsasága, ereje, kedvessége....mind-mind szépen kibomlik, mint egy nyíló kis virág szirmai.
Csodálatos és leírhatatlan látvány, tapasztalás és érzés mindez!
Sosem hittem volna, hogy szülőnek lenni ennyi gyönyörűséggel jár együtt...és amint feltétel nélkül szeret bennünket, s megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodik hozzánk!
Minden pillanatban, amikor ránk néz, van egy édes-huncut mosolya felénk, melyből folyamatosan sugárzik a végtelen szeretet, a boldogság, az elégedettség, a bölcsesség és a magabiztos nyugalom.
Kevesen említik gyermekükkel kapcsolatban, de rengeteget tanulunk is tőle és ha más szülő is kellőképpen odafigyel gyermekére, biztos vagyok abban, hogy ugyanezt tapasztalja.
A gyermekek végtelenül bölcsek, csak meg kell tanulnunk az ő nyelvükön.
Bennük még megvan az ősi bölcsesség előítéletek, frusztrációk, félelmek és görcsösségek nélkül tisztán, úgy, ahogy a megvilágosodottaknak.
Segítsük őket szeretetünkkel, türelmünkkel, tiszteletünkkel, hogy ez a tudásuk megmaradhasson minél tovább.
Kezdő szülőként nem is tudom, miket éreztem eleinte...eufórikus boldogságot a tudattól, hogy mi is történt, meg pánikot a felelősségtől, de leginkább csak tompa fáradt foszlányokat, mert annyira koncentráltam, hogy jól el tudjam őt látni.
Aztán szépen belerázódtam az anyukaság misztériumába, ebbe az életre szóló beavatásba(-:
A rémálmaim, melyekben féltem kisfiamat és férjemet, szülés óta vannak és nem csitulnak, de már kezdek hozzászokni, hogy 2 naponta lekaszabolják őket vagy elrabolják valamelyiküket...ezzel jár az a nagyfokú érzékenység, mely lehetővé teszi, hogy ilyen magas fokon ráhangolódhassak picinyem igényeire.
Nem bánom, kicsit sem.
Teljesen átértékelődött az értékrendem is, már csak az igazán fontos dolgok érdekelnek, időm sem lenne tingli-tanglizni.
A türelmem, a toleranciám, a kevés alvással élni tudásom, az idővarázslásom, a belső erőm hasznosítása a kimerültség küszöbén, a főzőtudományom, az életvidámságom és még sorolhatnám...mindegyik sokat fejlődött, mióta megfogant a kisbabám.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)