Üdvözöllek!
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek ( gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni, döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos, védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a nyakamba szakadt a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi pihenéssel (legalábbis kellett volna) és a hivatalos ügyeink intézésével együtt, vagyis elkezdtünk tartalmasan élni.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ezek motiváltak a Kisbabám megírásakor.
Apait-anyait beleadtam, hogy a szülői lét legalább egy kicsit érthetőbbé váljon mások számára is, legyen néhány kiinduló pontod, amolyan útjelző táblád (például: oltások, fogzás, altatás, napirend, pelenkázás, fürdetés...) és ha csak egy pici motivációd van arra, hogy jól vagy jobban csináld ( a tökéletesre való törekvés úgyis csak hiú ábránd...), érdemes beleolvasnod,
s ha van megosztandó tapasztalatod, használható ötleted, szeretettel várom-várjuk szeretettel.
A blog nyitott, bárki bármikor hozzáírhat a megjegyzés rovatban minden bejegyzés után.
A témákat külön bejegyzésekben rendeztem a könnyebb kiigazodás miatt, (van, amelyiket terjedelme miatt több bejegyzésbe vagy teljesen új blogba ) igyekeztem
tartalmasan,
röviden (amennyire lehet),
érthetően,
egyszerűen és
áttekinthetően fogalmazni,
remélem, sikerült, hisz egy (leendő vagy gyakorló) szülőnek sok mindene lehet,
az IDŐT kivéve.
Ahogy egy Kisbaba növekszik, úgy gyűlnek itt is a tapasztalatok, ötletek, s ezáltal az oldal is folyamatosan fejlődik.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: keresztszülő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: keresztszülő. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 14., vasárnap
2010. november 9., kedd
Keresztszülő választása
Ma már nem feltétlenül csak hithű vallásosságból lehet valaki keresztszülő és aki komolyan gondolja ellátni ez irányú feladatait, nem is ez a lényege.
Persze ha gyakorolja a vallását hozzá, az csak jó!
Amikor a szülők és a keresztszülők vallást tesznek a Szentháromság egy Istenbe vetett hitükről, és kijelentik, hogy akarják a gyermek megkeresztelését és hívő kereszténnyé növekedését, akkor hallatlan felelősséget vállalnak a gyermekért az Úr oltára előtt.
Ez a kötelezettség egy életen át tart.
A keresztszülők bizonyságtétele, hívő élete, türelmes szeretete és nem lankadó imádságai szíven találják a keresztgyermeket, és így indul el serdülőként vagy fiatal felnőttként a hit útján.
Az sem ritka, hogy a keresztszülő lelki támasza, illetve a szülők halála esetén nevelőszülője lesz keresztgyermekének.
Sajnos sokan nem úgy választják ki gyermeküknek a megfelelő keresztszülőt, hogy előtte meggyőződnének róla, valóban alkalmas-e erre a speciális, összetett spirituális feladatra.
A szokás, a családi elvárások és nem egyszer az anyagi szempontok vezérlik őket döntésük meghozatalakor.
Különösen vidéken a keresztszülő értékes ajándékkal kedveskedik az újszülöttnek keresztelője alkalmából. A konfirmációnál és később, a keresztgyermek esküvőjénél is jelentős összeggel járul hozzá a nagy eseményhez.
A születés- és névnapokon, illetve karácsonykor és húsvétkor a keresztszülőnek illik „kitennie magáért”. Valójában szép és helyeselhető szokás lehet ez, ha a keresztszülő szíve mélyéből indíttatva, örömmel ad, és nem kényszerű kötelességből vagy „kivagyiságból”, hogy anyagi javaival kérkedjen. A keresztszülő ajándékainak nem anyagi, hanem lelki értelemben kell értékesnek lenniük. Arról már nem is beszélve, hogy minden drága ajándéknál többet ér a szeretetben gazdag, egymásra figyelő, egymás iránt őszintén érdeklődő keresztszülő-keresztgyermek kapcsolat, amely életre szóló nyomokat hagy mindkettőjükben. Ellenben rettenetesen lehangoló, amikor valaki elvállalja a keresztszülőséget, de valójában nem is foglalkozik annak jelentőségével, s a gyermek testi-lelki növekedését nem kíséri figyelemmel.
A legtöbb szülő nagyon érzékeny és elfogult a gyermekével kapcsolatban, ezért a leendő keresztszülőnek mindig azt a kérdést kell elsősorban feltennie magának: van-e bennem önzetlen szeretet a gyermek iránt? Előre nem lehet tervezni, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. De „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt” (Róm 13,8).
Így a szeretetben kapunk erőt ahhoz, hogy egymás iránt örömmel viseljük kötelességeinket. Keresztszülőként mindent megtegyünk azért, hogy az a cseperedő emberpalánta személyünkben igazi barátra leljen, akinek van ideje arra, hogy meghallgassa őt, felszárítsa a könnyeit, és osztozzon örömeiben.
Felnőtt korban pedig vannak bizonyos tanulni valók, ami paptól függ mennyire szigorú. Alapvető dolgokkal az aktuális vallással kapcsolatban illik tájékozottnak lenni, de vizsgáztatni nem szokás.
A keresztszülőknek is megkereszteltnek kell lennie, illetve megbérmáltnak. Fontos, hogy vallását gyakorló ember legyen, hiszen így van értelme annak, hogy ő keresztszülő. Neki ugyanis az a feladata, hogy segítse keresztgyermekét a hitbeli fejlődés útján. Emellett pedig támogassa a a szülőket a megkeresztelt gyermek testi-lelki nevelésében.Persze ezt ma már sokan nem tudják, és az anyagi dolgokra fektetik a hangsúlyt.Fontos, hogy a keresztszülő szentségekhez járuljon, pl. gyónjon, szentáldozáshoz járuljon. Még egy gyakori példát leírok: ha egyházi házasságkötés után valaki elvált, és azt egyházilag nem érvénytelenítették, nem járulhat szentségekhez, tehát nem lehet keresztszülő.
Lehet csak egy keresztszülő is, nincs előírva, hogy kettő legyen, csak szokás.
A keresztelésről
Persze ha gyakorolja a vallását hozzá, az csak jó!
Amikor a szülők és a keresztszülők vallást tesznek a Szentháromság egy Istenbe vetett hitükről, és kijelentik, hogy akarják a gyermek megkeresztelését és hívő kereszténnyé növekedését, akkor hallatlan felelősséget vállalnak a gyermekért az Úr oltára előtt.
Ez a kötelezettség egy életen át tart.
A keresztszülők bizonyságtétele, hívő élete, türelmes szeretete és nem lankadó imádságai szíven találják a keresztgyermeket, és így indul el serdülőként vagy fiatal felnőttként a hit útján.
Az sem ritka, hogy a keresztszülő lelki támasza, illetve a szülők halála esetén nevelőszülője lesz keresztgyermekének.
Sajnos sokan nem úgy választják ki gyermeküknek a megfelelő keresztszülőt, hogy előtte meggyőződnének róla, valóban alkalmas-e erre a speciális, összetett spirituális feladatra.
A szokás, a családi elvárások és nem egyszer az anyagi szempontok vezérlik őket döntésük meghozatalakor.
Különösen vidéken a keresztszülő értékes ajándékkal kedveskedik az újszülöttnek keresztelője alkalmából. A konfirmációnál és később, a keresztgyermek esküvőjénél is jelentős összeggel járul hozzá a nagy eseményhez.
A születés- és névnapokon, illetve karácsonykor és húsvétkor a keresztszülőnek illik „kitennie magáért”. Valójában szép és helyeselhető szokás lehet ez, ha a keresztszülő szíve mélyéből indíttatva, örömmel ad, és nem kényszerű kötelességből vagy „kivagyiságból”, hogy anyagi javaival kérkedjen. A keresztszülő ajándékainak nem anyagi, hanem lelki értelemben kell értékesnek lenniük. Arról már nem is beszélve, hogy minden drága ajándéknál többet ér a szeretetben gazdag, egymásra figyelő, egymás iránt őszintén érdeklődő keresztszülő-keresztgyermek kapcsolat, amely életre szóló nyomokat hagy mindkettőjükben. Ellenben rettenetesen lehangoló, amikor valaki elvállalja a keresztszülőséget, de valójában nem is foglalkozik annak jelentőségével, s a gyermek testi-lelki növekedését nem kíséri figyelemmel.
A legtöbb szülő nagyon érzékeny és elfogult a gyermekével kapcsolatban, ezért a leendő keresztszülőnek mindig azt a kérdést kell elsősorban feltennie magának: van-e bennem önzetlen szeretet a gyermek iránt? Előre nem lehet tervezni, hiszen ki tudja, mit hoz a holnap. De „senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt” (Róm 13,8).
Így a szeretetben kapunk erőt ahhoz, hogy egymás iránt örömmel viseljük kötelességeinket. Keresztszülőként mindent megtegyünk azért, hogy az a cseperedő emberpalánta személyünkben igazi barátra leljen, akinek van ideje arra, hogy meghallgassa őt, felszárítsa a könnyeit, és osztozzon örömeiben.
Felnőtt korban pedig vannak bizonyos tanulni valók, ami paptól függ mennyire szigorú. Alapvető dolgokkal az aktuális vallással kapcsolatban illik tájékozottnak lenni, de vizsgáztatni nem szokás.
A keresztszülőknek is megkereszteltnek kell lennie, illetve megbérmáltnak. Fontos, hogy vallását gyakorló ember legyen, hiszen így van értelme annak, hogy ő keresztszülő. Neki ugyanis az a feladata, hogy segítse keresztgyermekét a hitbeli fejlődés útján. Emellett pedig támogassa a a szülőket a megkeresztelt gyermek testi-lelki nevelésében.Persze ezt ma már sokan nem tudják, és az anyagi dolgokra fektetik a hangsúlyt.Fontos, hogy a keresztszülő szentségekhez járuljon, pl. gyónjon, szentáldozáshoz járuljon. Még egy gyakori példát leírok: ha egyházi házasságkötés után valaki elvált, és azt egyházilag nem érvénytelenítették, nem járulhat szentségekhez, tehát nem lehet keresztszülő.
Lehet csak egy keresztszülő is, nincs előírva, hogy kettő legyen, csak szokás.
A keresztelésről
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)