Azt hiszem, ezt emlegetik szeparációs szorongásként, ami 1.5 év körül
jellemző, mikor rájön, hogy van Ő és a Többiek...
Árpi is átesett hasonlón, pl. a homokózóban szó szerint a lábam közé
dugta a fejét, mintha vissza akarna menni Pocaklakónak, ha csak arra
jött valaki vagy ránézett, stb...és ezt nem csak 1x.
Otthon is ez volt, ha valaki neki nem tetszőt mondott vagy kicsit
morcosabb ábrázattal jött haza(pl fáradtság, derékfájás miatt).
Sok pityergés, felkéredzkedés volt ekkoriban, de nálunk szerencsére
hamar elmúlt, persze mindíg ott voltam és megvígasztaltam,
megnyugtattam, elmagyaráztam...
De mára rettentő vidám, nyitott, érdeklődő, barátságos lett(-:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése