A kisfiunk igazi Szerelemgyerek, a mai napig nem tudjuk, hogyan fogant, hisz
vigyáztunk...majd ha megtanul beszélni, biztosan elmeséli (-:
Ebből adódóan picit sem voltunk berendezkedve sem körülményekben, sem
gondolkodásban egy kisbaba érkezésére, mégis, amikor megtudtuk, vettünk egy
nagy levegőt:rendben, ha jönni akarsz, gyere, várunk szeretettel!
Megtiszteltetés, hogy épp minket választottál!
Terhességem versenyfutás volt az idővel és önmagam átalakulásával.
Azt hiszem, a férjemnél hasonlóan történt.
Én végig szenvedtem, ő végig türelmesen segített és szeretett.
Azt hittem, no majd ha megszületik a pici, vége az itt fáj, ott rúg,
alacsony vérnyomás, kialvatlanság, hányinger, szagérzékenység,
stb...végeláthatatlan kellemetlenségeknek.
Felkelek, mosolyogva megetetem, tisztába teszem a kisbabámat, olvasgatok,
tornázgatok...valahogy így képzeltem (-:
Olyanok, mint kimondhatatlan kimerültség, a házimunka behozhatatlannak tűnő
lemaradása, magamra szinte nulla idő, jóakarók segítő ártásai...ezekre
egyáltalán nem voltam felkészülve és arra sem, hogy az orvosok, nővérek
hülyének fognak nézni gyermeknevelési nézeteim miatt.
Rengeteget sírtam ezek miatt, hisz így is épp eléggé bizonytalan voltam, de
belül éreztem mindíg, mit kell tennem és tettem is, csak fájt, hogy nem
látok magam körül hasonlókat, hogy erőt meríthetnék.
Mióta megszületett a kisfiam, rájöttem, hogy a gyermekem tőlem telhető
legjobb felnevelése, vagyis az Anyaság életem eddigi legnehezebb és
legösszetettebb feladata, ehhez még hozzájött az is, hogy a terhességem óta
sokkal érzékenyebben élem meg a pillanatokat.
Rengeteg segítséget kaptam-kértem, DE azt tapasztaltam, hogy még több és
több kellene, mert a felmerülő kérdéseim, megoldandó helyzeteim nemhogy
csökkentek volna, hanem egyre sokasodtak és egyre szerteágazóbbak lettek (
gyereknevelés, fogzás, altatás, öltöztetés, játékok...) és keveseknek van
olyan válasza, ami a gyermek érdekeit helyezi első helyre, a természet
tiszteletét pedig a másodikra, a szülő kényelme a 3.helyen áll (általában ezt teszik 1. helyre).
Egyszer csak ráébredtem, hogy ez így nem mehet tovább, mert a kisbaba
neveléssel járó teljes kimerültségemben már nem tudok tisztán gondolkozni,
döntéseket hozni, de legfőképp kiválasztani a HELYES megoldásokat a végtelen
lehetőség közül, az érvek és ellenérvek tengerében, a rokonok, gyerekorvos,
védőnő, jó barátok segítő-ártó javaslataiban.
A férjem rengeteget dolgozott, hogy meg tudjunk élni, így ez az egész a
nyakamba szakadt rögtön a szülés után a háztartással, a 6 hetes gyermekágyi
pihenés kihagyásával.
Ebbe bele lehet bolondulni, főleg, ha 1-1 HELYTELEN döntés SAJÁT kisbabámon
csattan, ő szenvedi meg, épp akit védeni szeretnék és szeretni, segíteni és
akkor az ezzel járó bűntudatról még nem is beszéltem...hiszen én csak a
legjobbat akartam neki, tökéletes anyja szerettem volna lenni.
Ekkor kezdtem el kutakodni, megkeresni saját magam a válaszaimat és láss
csodát, szép sorban és pont mindíg idejében meg is találom őket:egyik legjobb felfedezésem a La Leche Liga volt!
Máig hálás vagyok érte!!!
A tejem 3x kis híján elapadt, Édesanyám segített tanácsaival, s mára annyi
tejem van, hogy Csibészke alig győzi , itthonról 2 felé dolgozom, a
kisbabámra is jut elég időm, a férjemre is már néha, a házimunkát is
nagyjából győzöm.
Átböngésztem a Liga honlapját és teljesen egyezik a nézeteimmel.
E bloggal szeretnék segíteni annak, akinek
szüksége van rá, s ahogy én is kaptam-kapom és ellesni a gyakorlottabbaktól,
hogyan is lehet szemmel tartani egy örökmozgó kis sajtkukac
energiabombácskát(-:
Zárszónak pedig álljon itt néhány Gyöngyszeme az irodalomnak:
"Nincs tisztább cselekedet, mint mást helyezni magad elé."William Blake
"Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk."Johann Wolfgang von Goethe
*"Gyereket akarni igen nagy elhatározás: úgy dönt az ember, hogy élete
végéig a testén kívül dobogjon a szíve."(ezt nem tudom, ki írta, de ez a
kedvencem)
Üdvözlettel:Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése