Azt tudom, hogy jól csináljuk és hogy Mi csináljuk jól.
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése