Nem tudom

Nem tudom, másnak ez az érzés mit jelent
Nekem boldogságom e kis fény által ölelt....
Rengeteget gondolkozom mostanában azon, hogy hol a határ a gyermekre szánt idő és a minden másra szánt idő között.
Az is nagy dilemmát okoz, hogy mennyire jó az anyaságba fejest ugrani...
Ugyanis megtörténhet, hogy ha ezt valóban jól akarom csinálni, elveszítek valami-valaki mást, aki szintén nagyon fontos része az életemnek.
Megtörténhet, hogy alig marad másra energiám és fel kell adnom szinte minden egyéb dolgot-átmenetileg.
...és sajnos vannak dolgok, amik-akik ezt az átmenetet nem vészelik át, mert valami miatt nem tudják megtenni.
Hiszem, hogy a gyereknevelés a világon a legnehezebb, legösszetettebb életfeladat mind közül és egyben a legcsodálatosabb dolog is, ami emberrel történhet.
Mégsem könnyű néha dönteni, illetve kitartani a helyes döntés mellett.
S az eredmény, hogy megérte-e így csinálni, majd kb 20 év múlva derül ki...
Persze lehet egy könnyebb utat is választani a sok közül, de nekem a legnehezebb bizonyult a legjobbnak.
Kicsit keserű méz, amikor ezekkel a nézeteiddel egyes egyedül maradsz...
Szóval erre a kérdésre visszatérünk 20 év múlva, hogy megérte-e?