Csodálatosan csillogó, tágra nyílt szemek, visszatartott lélegzet, hatalmas sóhaj, szívet melengető érzések… Már nem számít, hogy odaégett a süti, hogy állni nincs erőd, mert egész nap csak ugráltál. Ahogy a kicsi megpillantja a karácsonyfát, az mindenért kárpótol, és tudod, hogy igen, ezekért a pillanatokért érdemes élni… A karácsony eltér a hétköznapoktól, és ez így van rendjén. A nagy sürgés-forgásban viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kisgyerekekre milyen hatással lehet a megváltozott napirend. Ügyelni kell arra, hogy a szokásos időben kelljenek-feküdjenek, a megszokott rendben történjen az étkezés, és ne érje a szokásostól nagyon eltérő, túl idegen inger őket. Ellenkező esetben a meghittnek szánt esténket a kicsi vigasztalásával, esetleg a hiszti csillapításával kell töltenünk. Pár nappal előtte már át kell gondolni, hogy miként folynak majd az előkészületek, ki, mikor, hogyan foglalkozzon a gyerekekkel. El kell dönteni, hogy meglepetés fát szeretnénk, vagy együtt díszítjük fel. Ha meglepetésnek szánjuk, akkor azt vagy alvásidőben, vagy a gyerekek „eltávolításával” tudjuk díszíteni. Azt azért ne felejtsük el, hogy ha a párunknak szánjuk a pesztonka szerepét, akkor már korábban faragja be a tartóba a fát, ne akkor jusson eszünkbe, amikor már díszítenénk, különben felborul a tervezett sorrend.
Forrás
2010. december 19., vasárnap
2010. december 16., csütörtök
Még mindíg szopizunk!
Nekem most 8 hónapos a fiam és oltáson, védőnőnél, stb már most úgy kezelnek, mint aki vagy
tápszerezik vagy már csak szilárd ételeket ad a picinek, sőt, pár hete már az ismerőseimnél is volt 1-2 furi szitu ebből...aztán mikor csendesen említem, hogy köszönöm, nem kérek részletes felvilágosítást, vagy etetőszéket, stb, mert még szopizunk, úgy néznek, mintha udmurtiaul szólnék...sőt, pár napja fejtem is, annyi tejcsi maradt.
Ezt már alig merem említeni...(-:
Bár kezdek jókat nevetni és fütyülni rájuk, kész komédia, nem?
tápszerezik vagy már csak szilárd ételeket ad a picinek, sőt, pár hete már az ismerőseimnél is volt 1-2 furi szitu ebből...aztán mikor csendesen említem, hogy köszönöm, nem kérek részletes felvilágosítást, vagy etetőszéket, stb, mert még szopizunk, úgy néznek, mintha udmurtiaul szólnék...sőt, pár napja fejtem is, annyi tejcsi maradt.
Ezt már alig merem említeni...(-:
Bár kezdek jókat nevetni és fütyülni rájuk, kész komédia, nem?
2010. december 15., szerda
A gyerekek jogairól...
Azt tudom, hogy jól csináljuk és hogy Mi csináljuk jól.
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Azt is tudom, hogy csak körültekintően lehet segíteni az említett
szoptatni nem (vagy csak részben) kívánó anyukákon.
Azt viszont még mindíg nem tudom és nem értem és nagyon felzaklat,
hogy miért lehet az, hogy a saját gyermekével a szülő bármit megtehet,
amíg vér nem folyik ( ha akarom szoptatom, ha akarom nem ezért azért
amazért...), az örökbefogadottaknál viszont már jóval több a
körültekintés és az elvárás a szülők felé, hogy jól csinálják-e...
A gyerek érdekei eszerint csak másodlagosak, mert a szülőtől függ
szegényke és kiszolgáltatott?
Ez számomra a kiszolgáltatottságukkal való visszaélést jelenti és ez a felelőtlen szülők ellen szól, akik vállalnak
egy gyermeket de az azzal járó felelősséget már nem.Ezt nagyon nehezen
tolerálom.
Épp most olvasok egy könyvet arról, hogy a gyermek agya, érzelmei és
sok más az első 3 évig fejlődik ki javarészt, utána már nem pótolható,
vagyis később a szülő ezt a hibát már nem tudja kijavítani, csak az
egyén saját magán talán-sok-sok munkával, de sokszor nincs mit, mert
nem is alakult ki semmi, amin javíthatna. Még csak annyit értek-
érzek ebből, hogy iszonyú nagy az ellentmondás és akárhonnan nézem:a
gyerek sérül, a szülő megússza,mossa kezeit az ürügyeivel...
Hogyan lehetne hidat húzni ebbe a szakadékba?
Szoptatás vagy tápszerezés?
Napok óta fogalmazódik bennem egy (újabb) kérdés.Ha arról fogok
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
beszélgetni egy másik anyukával (ami idővel nem lesz elkerülhető
tekintve a szoptató és a tápszerező anyukák arányát 2:98 ), hogy milyen
előnyei vannak a szoptatásnak, az oké, elég egyértelmű lett mára (-:
Viszont ha az a kérdés, hogy milyen HÁTRÁNYAI LESZNEK a tápszeres
babáknak, ez már jóval homályosabb számomra.Sokszor látszik egy babán,
ha tápszert kap, olyan felfúvódottabb, de mit is mondhatnék ilyenkor
megvédendő az álláspontomat?
Erről nem is nagyon találok információt, a tápszergyártól mintha
leradírozták volna a választ az internet laikusoknak elérhető
részeiről...
Mikortól adnak tápszereket?
Milyen testi-lelki gondokat okoz(hat)?
Beszélgettem ma egy 50 év körüli nő ismerősömmel és azt mondta, amikor
ő szoptatott, kb. 30 éve, már akkor is ugyanígy a tápok felé
erőltették a népet...
Most akkor hogy is van ez?
Valóban nem is ennyire újkeletű ez az egész?
Egyébként azért van időm ilyeneken morfondírozni, mert Árpikának a
napokban bújt ki a két felső szemfoga szinte egyszerre és végig sírja
a karjaimban a fél éjszakát...így most már le sem fekszünk a párommal,
úgyis kel, mire elaludnánk...(-:
Szóval ráérek!
Úgy döntöttem(-:
Eddig http://www.lll.hu/node/344 ebből a nézőpontból át sem gondoltam ezt az
egészet...
A cikk elképesztően jó és tanulságos, igyekszem majd így gondolkozni
és beszélni erről, de még párszor tuti átolvasom, elég tömény.
Még hasonlóról sem olvastam eddig sehol.
Remélem, még sok mindent megtanulhatok erről az egészről, egyre jobban
kezd tetszeni, hogy miközben egyre oldottabban szopizunk, ugyanakkor
egyre tudatosabban át is látom a folyamatot és még mélyebben átélem a
kicsikémmel a pillanatokat.
Köszönöm az élményt(-:
Ezzel együtt az egész életfelfogásom is kezd átalakulni...
2010. december 11., szombat
Kérdések és sportolás
Néha meglepődöm, mennyi kérdés merül fel még mindíg bennem baba-ügyben, kíváncsi vagyok, mikor nem fogom azt érezni, hogy záporoznak az égből a kérdések...
Azt észre vettem, hogy a szalagjaim pocsék állapotba kerültek, így mindenképpen lassan kezdek mozogni, bármi lesz is.Úszni nemhogy nem tudok, de víziszonyom van...de csak az víz tetején,
alatta nem(-: A bacikra sajna hajlamos vagyok vízben...Ha lehet, akkor majd jóga, hastánc és pilates.
Azt észre vettem, hogy a szalagjaim pocsék állapotba kerültek, így mindenképpen lassan kezdek mozogni, bármi lesz is.Úszni nemhogy nem tudok, de víziszonyom van...de csak az víz tetején,
alatta nem(-: A bacikra sajna hajlamos vagyok vízben...Ha lehet, akkor majd jóga, hastánc és pilates.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)