Minden gazdagságom hangok és szavak,
S néhány általuk kimondott gondolat,
Egyet elmondok neked,
Ha igaznak hiszed:
Mondd el mindenkinek.
Gondolkoztam, milyen nevet adhatnék Neked,
Amiről Te is hiszed, hogy igazán szép lehet...
Gyermekünk nevét adhatjuk egy pillanatnyi elgondolás, érzés alapján is, de alaposan megfontolt döntés alapján szintén.
A hirtelen kiválasztott név is ugyanúgy lehet jó, mint a másik.
Választhatjuk a szó kellemes dallama, betűinek jól eső csengése miatt is vagy akár az utolsó pillanatokban, például amikor már látjuk kisbabánkat és az dönt, amilyet ott és akkor el tudunk hozzá képzelni.
A divat és a csillogó sztárok világa is nagy úr, sokan hírességek nevét adják gyermeküknek vagy ami aktuálisan felkapott.
Ezek ellentéte, a hagyomány is legalább ilyen nagy hatással bír a leendő szülőre, ha névválasztásra kerül a sor,hiszen a családokban általában vannak bevett névadási szokások, íratlan szabályok erre vonatkozóan (is), például a szülők nevét adják tovább vagy a nagyszülőkét.
Manapság a nevek jelentését is egyre gyakrabban megnézik névadás előtt,ami lehet ezoterikus, számmisztikai, történelmi, vallási, mitológiai szempontok alapján is.
S végül, de nem utolsó sorban a vezetéknévről se feledkezzünk ám el!Hiszen emellett fog csilingelni, döcögni ékeskedni vagy lehúzni az a sokat ízlelgetett, becézgetett keresztnév(-:
Sok esetben az adott keresztnév becézési formáit is átgondolják a végleges döntés előtt, illetve hogy összhatásában vajon milyen lesz gyermekünknek egy egész életen át viselni az általunk meggondoltan vagy meggondolatlanul , jól vagy rosszul , felelősen vagy felelőtlenül választott nevet.
2010. november 9., kedd
Anya, AnyA, ANYA !
Sohasem gondoltam volna, hogy kisfiam ilyen "kreatívan" fog használni engem, mint Anyukáját.
Hát kérem szépen, először is imádott Cicikéit nem csak evésre-alvásra lehet igényelni anyától, hanem lehet fejelgetni játszásiból, le lehet bukizni, mert tök jó, ahogy folyik rajta és azt szét lehet kenni, aztán bele lehet kapaszkodni és így gyorsan talpacskára szökkenni...
Anya kezén a jeggyűrűt megpiszkálgatni, büngyörkézni, mert az forog és csillog is.
Anyu haja igaziból csilingelő csengettyű, mert ha meghúzom, rögtön felébred és sokszor hangot is ad hozzá(-:
Ha ráncigálom, akkor nem is alszik vissza...
Ha meg aranyos vagyok és engedem picikét szundikálni, akkor csak a hajgumit piszkálgatom ki belőle, amit aztán jó-jó-jó messzire eldobok, igen.
A telefonja a legérdekesebb, de azt sose adja oda, pedig az után rettentő gyorsan szoktam ám kotorni.
Húúú és azok a mozgó bigyók a zoknijában, csúszkálnak, ugrálnak és kettő is van...csak csikis neki és mindíg nevet ilyenkor.
Ha megnyomom a szemét, mindíg becsukja gyorsan előtte, de nem baj, mert így is puha, rugalmas, de ezt anya nem szereti...
Amivel viszont anyaannnya olyan sokat beszél, na abba sokszor belekapaszkodok és húzom, húzom...de ez is fáj neki.
Majd még kitalálok sok sok jót és leíratom vele, jó? (-:
Hát kérem szépen, először is imádott Cicikéit nem csak evésre-alvásra lehet igényelni anyától, hanem lehet fejelgetni játszásiból, le lehet bukizni, mert tök jó, ahogy folyik rajta és azt szét lehet kenni, aztán bele lehet kapaszkodni és így gyorsan talpacskára szökkenni...
Anya kezén a jeggyűrűt megpiszkálgatni, büngyörkézni, mert az forog és csillog is.
Anyu haja igaziból csilingelő csengettyű, mert ha meghúzom, rögtön felébred és sokszor hangot is ad hozzá(-:
Ha ráncigálom, akkor nem is alszik vissza...
Ha meg aranyos vagyok és engedem picikét szundikálni, akkor csak a hajgumit piszkálgatom ki belőle, amit aztán jó-jó-jó messzire eldobok, igen.
A telefonja a legérdekesebb, de azt sose adja oda, pedig az után rettentő gyorsan szoktam ám kotorni.
Húúú és azok a mozgó bigyók a zoknijában, csúszkálnak, ugrálnak és kettő is van...csak csikis neki és mindíg nevet ilyenkor.
Ha megnyomom a szemét, mindíg becsukja gyorsan előtte, de nem baj, mert így is puha, rugalmas, de ezt anya nem szereti...
Amivel viszont anyaannnya olyan sokat beszél, na abba sokszor belekapaszkodok és húzom, húzom...de ez is fáj neki.
Majd még kitalálok sok sok jót és leíratom vele, jó? (-:
Anya lélek
8 hónap után végre eljutottam oda, hogy elégedettséget és büszkeséget érzek, ha a kisfiamra nézek.
Persze ezeket eddig is éreztem, csak nem abban az értelemben, mint most, hogy megnyugodva látom rajta: jól csinálom.
Most, ahogy kezd kialakulni Ő, amint megteszi első kis önálló lépéseit testileg-lelkileg-szellemileg az önállósága felé, most kezd látszatja lenni annak a rengeteg energiámnak, melyet neki szenteltem eddig éjjel-nappal fáradhatatlanul és kifogások nélkül.
Eddig annyi látszott, hogy szépen fejlődik, eszik, alszik.
Na de most már az eszessége, a gyorsan tanulása, figyelme, kifinomultsága, életvidámsága, vitalitása, a testi ügyessége, gyorsasága, ereje, kedvessége....mind-mind szépen kibomlik, mint egy nyíló kis virág szirmai.
Csodálatos és leírhatatlan látvány, tapasztalás és érzés mindez!
Sosem hittem volna, hogy szülőnek lenni ennyi gyönyörűséggel jár együtt...és amint feltétel nélkül szeret bennünket, s megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodik hozzánk!
Minden pillanatban, amikor ránk néz, van egy édes-huncut mosolya felénk, melyből folyamatosan sugárzik a végtelen szeretet, a boldogság, az elégedettség, a bölcsesség és a magabiztos nyugalom.
Kevesen említik gyermekükkel kapcsolatban, de rengeteget tanulunk is tőle és ha más szülő is kellőképpen odafigyel gyermekére, biztos vagyok abban, hogy ugyanezt tapasztalja.
A gyermekek végtelenül bölcsek, csak meg kell tanulnunk az ő nyelvükön.
Bennük még megvan az ősi bölcsesség előítéletek, frusztrációk, félelmek és görcsösségek nélkül tisztán, úgy, ahogy a megvilágosodottaknak.
Segítsük őket szeretetünkkel, türelmünkkel, tiszteletünkkel, hogy ez a tudásuk megmaradhasson minél tovább.
Kezdő szülőként nem is tudom, miket éreztem eleinte...eufórikus boldogságot a tudattól, hogy mi is történt, meg pánikot a felelősségtől, de leginkább csak tompa fáradt foszlányokat, mert annyira koncentráltam, hogy jól el tudjam őt látni.
Aztán szépen belerázódtam az anyukaság misztériumába, ebbe az életre szóló beavatásba(-:
A rémálmaim, melyekben féltem kisfiamat és férjemet, szülés óta vannak és nem csitulnak, de már kezdek hozzászokni, hogy 2 naponta lekaszabolják őket vagy elrabolják valamelyiküket...ezzel jár az a nagyfokú érzékenység, mely lehetővé teszi, hogy ilyen magas fokon ráhangolódhassak picinyem igényeire.
Nem bánom, kicsit sem.
Teljesen átértékelődött az értékrendem is, már csak az igazán fontos dolgok érdekelnek, időm sem lenne tingli-tanglizni.
A türelmem, a toleranciám, a kevés alvással élni tudásom, az idővarázslásom, a belső erőm hasznosítása a kimerültség küszöbén, a főzőtudományom, az életvidámságom és még sorolhatnám...mindegyik sokat fejlődött, mióta megfogant a kisbabám.
Persze ezeket eddig is éreztem, csak nem abban az értelemben, mint most, hogy megnyugodva látom rajta: jól csinálom.
Most, ahogy kezd kialakulni Ő, amint megteszi első kis önálló lépéseit testileg-lelkileg-szellemileg az önállósága felé, most kezd látszatja lenni annak a rengeteg energiámnak, melyet neki szenteltem eddig éjjel-nappal fáradhatatlanul és kifogások nélkül.
Eddig annyi látszott, hogy szépen fejlődik, eszik, alszik.
Na de most már az eszessége, a gyorsan tanulása, figyelme, kifinomultsága, életvidámsága, vitalitása, a testi ügyessége, gyorsasága, ereje, kedvessége....mind-mind szépen kibomlik, mint egy nyíló kis virág szirmai.
Csodálatos és leírhatatlan látvány, tapasztalás és érzés mindez!
Sosem hittem volna, hogy szülőnek lenni ennyi gyönyörűséggel jár együtt...és amint feltétel nélkül szeret bennünket, s megkérdőjelezhetetlenül ragaszkodik hozzánk!
Minden pillanatban, amikor ránk néz, van egy édes-huncut mosolya felénk, melyből folyamatosan sugárzik a végtelen szeretet, a boldogság, az elégedettség, a bölcsesség és a magabiztos nyugalom.
Kevesen említik gyermekükkel kapcsolatban, de rengeteget tanulunk is tőle és ha más szülő is kellőképpen odafigyel gyermekére, biztos vagyok abban, hogy ugyanezt tapasztalja.
A gyermekek végtelenül bölcsek, csak meg kell tanulnunk az ő nyelvükön.
Bennük még megvan az ősi bölcsesség előítéletek, frusztrációk, félelmek és görcsösségek nélkül tisztán, úgy, ahogy a megvilágosodottaknak.
Segítsük őket szeretetünkkel, türelmünkkel, tiszteletünkkel, hogy ez a tudásuk megmaradhasson minél tovább.
Kezdő szülőként nem is tudom, miket éreztem eleinte...eufórikus boldogságot a tudattól, hogy mi is történt, meg pánikot a felelősségtől, de leginkább csak tompa fáradt foszlányokat, mert annyira koncentráltam, hogy jól el tudjam őt látni.
Aztán szépen belerázódtam az anyukaság misztériumába, ebbe az életre szóló beavatásba(-:
A rémálmaim, melyekben féltem kisfiamat és férjemet, szülés óta vannak és nem csitulnak, de már kezdek hozzászokni, hogy 2 naponta lekaszabolják őket vagy elrabolják valamelyiküket...ezzel jár az a nagyfokú érzékenység, mely lehetővé teszi, hogy ilyen magas fokon ráhangolódhassak picinyem igényeire.
Nem bánom, kicsit sem.
Teljesen átértékelődött az értékrendem is, már csak az igazán fontos dolgok érdekelnek, időm sem lenne tingli-tanglizni.
A türelmem, a toleranciám, a kevés alvással élni tudásom, az idővarázslásom, a belső erőm hasznosítása a kimerültség küszöbén, a főzőtudományom, az életvidámságom és még sorolhatnám...mindegyik sokat fejlődött, mióta megfogant a kisbabám.
Kaki és hozzátáplálás
Nagy kő esett le ma a szívemről:a kisfiam 2 nap után kakilt végre!
Másnak talán ez a 2 naponkénti teljesítmény a természetes, de nála a napi 6-8 a normális anyatejes baba lévén, az is szép aranysárga, tejföl sűrűségű.
A bonyodalmat az okozta, hogy elkezdtük az elválasztódást, vagyis a hozzátáplálást, magyarul a szilárd eledelek bevezetését, hisz már 8 hónapos és már ő is szerette volna.
Ennek mik voltak a jelei?
Például hogy magától ül, kint van 6 foga, ha eszünk, kotor oda és tátog, meg ugrál, hogy bármi is az, ő is kér, ha mi olyan jó ízűen esszük(-:
Persze nem kaphat még bármit, de ugyanolyan szép formás kis tányérba megkaphatja a maga kis hámozott és lereszelt körtécskéjét vagy főtt krumplipüréjét.
Tehát szilárd ételek:nem vagyok híve az üveges püréknek, bár kóstoltam és finom is, de a friss étel akkor is jobb, meg abba bele van reszelve az összes szeretetem(-:
Nagyon ódzkodtam eleinte a hozzátáplálástól, mert végre belerázódtunk a szoptatásba, erre megint változtathatunk...
Olyan félelem és kétségbeesés lett úrrá rajtam, amikor 3 nappal ezelőtt egy egész lereszelt körtét bepuszilt+jó adag krumplipürét is, hogy azt leírni nem tudom.Ugyanis ezáltal sokkal kevesebbet szopott, fejnem kellett, mert tejcsi volt bőven.
Úgy éreztem, nincs már rám szüksége és nem tudtam, hogy ha nem a szoptatással, akkor mivel fogom tudni kifejezni neki a szeretetemet ezentúl és végtelen imádatomat.
Az elmúlt napokban így karácsony előtt ezek miatt nem sok ünnepi hangulatom volt, helyette céltalanul, tanácstalanul és lelkileg erőtlenül járkáltam fel és alá a lakásban, nem találtam a helyemet...nem kellek a picikémnek...már nagyfiú...nem kell neki anyaanyaanya!!!
De hát ilyen hamar?
Hogy lehet ez?
Én úgy terveztem, hogy 3-4 évig is szoptatom, ha igényli, erre tessék.
Aztán hirtelen észre vettem, hogy hisz aznap még nem is kakilt.
Na K.O.!!!
Utánaolvastam és kérdeztem és sikerült kiderítenem, hogy ha túl gyors a hozzátáplálás, az okoz székrekedést (a baba mohóságáról nem írtak...), hőmérővel kell picit piszkálgatni a popó bejáratát, illetve Mecsek teát (kamilla-ánizs) kell itatni vele, de csak kortyokat és 1.5 l forró vízhez 1 filtert pár percig áztatva.
A tea többi része rám maradt, igyam meg, nekem is jó.
Hát így...és sokat énekeltem kaki-csalogató dalocskákat, amit Csibém nagyon élvezett, de a kaki csak nem akart kijönni.
Aztán ma este 21 körül végre megérkezett!!!
Hurrá!
Ma ismét nyugodtan alhatok.
Ja és a kisfiam ismét zavartalanul és teljes odaadással szopizik, a hozzátáplálást pedig 3-4 naponta 1 kávéskanállal fogjuk csak emelni, hogy hozzászokhasson és a belei kitágulhassanak az új emésztéshez.
Másnak talán ez a 2 naponkénti teljesítmény a természetes, de nála a napi 6-8 a normális anyatejes baba lévén, az is szép aranysárga, tejföl sűrűségű.
A bonyodalmat az okozta, hogy elkezdtük az elválasztódást, vagyis a hozzátáplálást, magyarul a szilárd eledelek bevezetését, hisz már 8 hónapos és már ő is szerette volna.
Ennek mik voltak a jelei?
Például hogy magától ül, kint van 6 foga, ha eszünk, kotor oda és tátog, meg ugrál, hogy bármi is az, ő is kér, ha mi olyan jó ízűen esszük(-:
Persze nem kaphat még bármit, de ugyanolyan szép formás kis tányérba megkaphatja a maga kis hámozott és lereszelt körtécskéjét vagy főtt krumplipüréjét.
Tehát szilárd ételek:nem vagyok híve az üveges püréknek, bár kóstoltam és finom is, de a friss étel akkor is jobb, meg abba bele van reszelve az összes szeretetem(-:
Nagyon ódzkodtam eleinte a hozzátáplálástól, mert végre belerázódtunk a szoptatásba, erre megint változtathatunk...
Olyan félelem és kétségbeesés lett úrrá rajtam, amikor 3 nappal ezelőtt egy egész lereszelt körtét bepuszilt+jó adag krumplipürét is, hogy azt leírni nem tudom.Ugyanis ezáltal sokkal kevesebbet szopott, fejnem kellett, mert tejcsi volt bőven.
Úgy éreztem, nincs már rám szüksége és nem tudtam, hogy ha nem a szoptatással, akkor mivel fogom tudni kifejezni neki a szeretetemet ezentúl és végtelen imádatomat.
Az elmúlt napokban így karácsony előtt ezek miatt nem sok ünnepi hangulatom volt, helyette céltalanul, tanácstalanul és lelkileg erőtlenül járkáltam fel és alá a lakásban, nem találtam a helyemet...nem kellek a picikémnek...már nagyfiú...nem kell neki anyaanyaanya!!!
De hát ilyen hamar?
Hogy lehet ez?
Én úgy terveztem, hogy 3-4 évig is szoptatom, ha igényli, erre tessék.
Aztán hirtelen észre vettem, hogy hisz aznap még nem is kakilt.
Na K.O.!!!
Utánaolvastam és kérdeztem és sikerült kiderítenem, hogy ha túl gyors a hozzátáplálás, az okoz székrekedést (a baba mohóságáról nem írtak...), hőmérővel kell picit piszkálgatni a popó bejáratát, illetve Mecsek teát (kamilla-ánizs) kell itatni vele, de csak kortyokat és 1.5 l forró vízhez 1 filtert pár percig áztatva.
A tea többi része rám maradt, igyam meg, nekem is jó.
Hát így...és sokat énekeltem kaki-csalogató dalocskákat, amit Csibém nagyon élvezett, de a kaki csak nem akart kijönni.
Aztán ma este 21 körül végre megérkezett!!!
Hurrá!
Ma ismét nyugodtan alhatok.
Ja és a kisfiam ismét zavartalanul és teljes odaadással szopizik, a hozzátáplálást pedig 3-4 naponta 1 kávéskanállal fogjuk csak emelni, hogy hozzászokhasson és a belei kitágulhassanak az új emésztéshez.
Jó döntés, rossz döntés...Láz
...történt ugyanis, hogy kórházba kellett vinnünk a kisbabánkat kiszáradással, amit a magas láz és az ebből fakadó sorozatos hányás okozott.
A valódi ok vírus volt, amiről annyit érdemes tudni, hogy sokat nem tudnak vele tenni, láz és hányáscsillapítás és infúzió a kiszáradás ellen, ezen kívül bírja ki a kis beteg.
Legalábbis ez így leírva elég tárgyilagos, megélni már jóval nehezebb és fájóbb volt...no de mindenkinek a maga beavatása(-:
38.5 fokos lázra kapott lázcsillapító kúpot, majd 1 óra múlva 39.2-re ugrott.
38.5-ig okozhat lázat a fogzás is, efelett azonban már más az ok.
A kis drágánknak persze így szilveszterkor 3 foga is jött egyszerre, így erre gyanakodtunk, amíg fel nem szökött az az alattomos láz.
Ebben a helyzetben döntenem kellett, ráadásul gyorsan:
-hűtőfürdőzöm és utána frissen fürdetve viszem ki a hidegbe az orvoshoz
vagy
-magas lázzal elmegyünk az orvoshoz, hogy megtudjuk, mi baja és aszerint járhassunk el
No, melyik lenne a helyes?
Az elsőnél megfázhat még plusszba, illetve nincs rá garancia, hogy míg elérünk az orvosi ügyeletre, nem megy fel a láza 10 perc alatt is akár, mert a láz ilyen kiszámíthatatlan.
A másodiknál pedig ott lebeg a kiszáradás veszélye, mert magas láznál mindent kihány szegényke és gyakorlatilag 1-2 óra alatt is kiszáradhat, ami egy sor kellemetlenséget és sokféle fájdalmat és fájó vizsgálatot eredményezhet.
A valódi ok vírus volt, amiről annyit érdemes tudni, hogy sokat nem tudnak vele tenni, láz és hányáscsillapítás és infúzió a kiszáradás ellen, ezen kívül bírja ki a kis beteg.
Legalábbis ez így leírva elég tárgyilagos, megélni már jóval nehezebb és fájóbb volt...no de mindenkinek a maga beavatása(-:
38.5 fokos lázra kapott lázcsillapító kúpot, majd 1 óra múlva 39.2-re ugrott.
38.5-ig okozhat lázat a fogzás is, efelett azonban már más az ok.
A kis drágánknak persze így szilveszterkor 3 foga is jött egyszerre, így erre gyanakodtunk, amíg fel nem szökött az az alattomos láz.
Ebben a helyzetben döntenem kellett, ráadásul gyorsan:
-hűtőfürdőzöm és utána frissen fürdetve viszem ki a hidegbe az orvoshoz
vagy
-magas lázzal elmegyünk az orvoshoz, hogy megtudjuk, mi baja és aszerint járhassunk el
No, melyik lenne a helyes?
Az elsőnél megfázhat még plusszba, illetve nincs rá garancia, hogy míg elérünk az orvosi ügyeletre, nem megy fel a láza 10 perc alatt is akár, mert a láz ilyen kiszámíthatatlan.
A másodiknál pedig ott lebeg a kiszáradás veszélye, mert magas láznál mindent kihány szegényke és gyakorlatilag 1-2 óra alatt is kiszáradhat, ami egy sor kellemetlenséget és sokféle fájdalmat és fájó vizsgálatot eredményezhet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)